Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2001 (7. évfolyam)
2001 / 1-2. szám - KÖNYVEKRŐL - Magyarics Tamás: Borhi László: A vasfüggöny mögött
Könyvekről nem mérhető nagyságú hagyományos erőt állomásoztatott csak Európában, a közép- és kelet-európai ütközőövezet ilyen szempontból felesleges volt, különösen 1953 után, amikor az eisenhoweri „új megközelítés" a nukleáris elrettentést helyezte az amerikai katonai doktrína középpontjába. A közép- és kelet-európai csatlós államok ebből a szempontból inkább ugródeszkát jelentettek a Szovjetunió számára Nyugat-Európa felé, és a Varsói Szerződés óriási fölénye a hagyományos fegyveres erők területén szintén - közvetve - ellentmondott a szervezet nevének, mely szerint az kizárólag „védelmi" célokat szolgál. Magyarország szempontjából az aránylag hatalmas haderő - 1952-ben 210 000 fő szolgált a hadseregben, az ország történetének legnagyobb békebeli létszáma - egyrészt az ország amúgy is gyenge gazdaságára nehezedő terheket növelte, másrészt megsértette az 1947-es békeszerződést. A magyar gazdaság „szolgáltató" szerepe számos nehézséget jelentett nem csupán belpolitikailag, hanem a magyar-szovjet kétoldalú kapcsolatokban is. A szovjet követelések miatt sokszor exportlemaradása volt Magyarországnak Moszkvával szemben, ami a politikai kapcsolatokat is megterhelte. Magyarország a követelések teljesítése érdekében egyfelől a Nyugatnak, másfelől a Szovjetuniónak is eladósodott; igaz, a szovjetek különböző módokon kompenzálták magukat. Ugyanakkor Moszkva Magyarország nyugati eladósodását rossz szemmel nézte, de időnként még maga is ebbe az irányba szorította a magyar kormányt, amikor például 1953-1954-ben a szovjet szállításokat csökkentette. Borhi László itt felveti, hogy a szovjet vezetés esetleg ezzel a lépéssel Nagy Imre pozícióját kívánta gyengíteni; az tény, hogy a magyar miniszterelnök 1955-ös eltávolításának egyik indoka az volt, hogy nem fordított kellő figyelmet - gazdasági megfontolásokból - a hadseregfejlesztésre. Végül, a szerző választ ad a címben feltett kérdésre: a „háborút követő szovjet terjeszkedés ... birodalmi fogantatásé volt"; az ideológia „másodlagos szerepet kapott a szovjet birodalom kiterjesztésének katonai, politikai és gazdasági megfontolásai mögött" (111. o.). A kötetben szereplő következő esszé az „Eszme és érzékelés a szovjet külpolitikában" címet kapta. Ebben a tanulmányban Borhi László egyrészt a nemzetközi rendszerek elméletének bizonyos alapkérdéseit érinti, valamint választ próbál adni az ideológia és a külpolitika viszonyára a Szovjetunió háború után folytatott külpolitikájának tükrében. A nemzetközi rendszerek elméletét kutatók egyik nagyobb csoportja az úgynevezett anarchikus kapcsolatok híve, azaz felfogásuk szerint az egyes államok a nemzetközi kapcsolataikban biliárdgolyókként viselkednek - összeütköznek vagy eltávolodnak egymástól - és a „golyók" belső állapota nem érdekes ebből a szempontból. A másik nagy iskola viszont a „golyók" belsejére is kíváncsi ebben az összefüggésben. A címben jelzett kérdésfeltevéssel a szerző tulajdonképpen a második táborba sorolja magát; s a tanulmány nagyobb részében azt 270 Külpolitika
