Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2001 (7. évfolyam)
2001 / 1-2. szám - KÜLPOLITIKA-TÖRTÉNET - Romsics Gergely: Magyarország a "Foreign Affairs"-ben, 1940-1948
Romsics Gergely télén" tömegei, messze a létminimum alatt tengették életüket, míg a nagybirtokos réteg és a katolikus egyház hatalmas vagyont halmozott fel. Az uralkodó osztályok többsége nem ismerte fel a helyzet visszásságát, „és a legvégsőkig védelmezte Magyarország szélsőségesen feudális társadalmát".106 Az 1918-19-es rövid közjáték után „Horthy és Bethlen alatt a feudális csoportok újra megerősítették pozícióikat, és megőrizték politikai hegemóniájukat". Az 1922-es kirakatreform alig javított a helyzeten, és így „magyar parasztok és családjaik százezrei maradtak föld nélkül, míg további százezrek bérlőkként féljobbágyi helyzetben éltek". Az agrárkérdés megoldatlanságának káros hatásait „Magyarország teljes népességének egy- harmada vagy fele közvetve vagy közvetlenül érezte".107 Ezek a rétegek „az éhezés szélén álló és még mindig feudális kötöttségek alatt szenvedő spanyol néphez hasonlóan segítségért kiáltottak, ám könyörgésük süket fülekre talált". A Horthy- rendszer Magyarországáról írt apologetikus hangvételű könyvében John F. Montgomery 1947-ben szükségesnek érezte felhívni az olvasók figyelmét a „magyar feudalizmus" köztudatban élő képének erősen sarkított voltára. Stowe cikke jó összefoglalása azoknak a valóságalapon nyugvó, de túlzó vélekedéseknek, amelyek a második világháború idején terjedtek el.108 Az agrárreform ismertetésében a szerző kiemeli a magyar vezetés és társadalom elszántságát, amellyel rövid idő alatt végrehajtották a földosztást. Stowe megállapításaiból érződik, hogy noha „a nemesség tagjai így pénz nélkül maradtak, és Magyarország jelenlegi gazdasági helyzetében a várható kárpótlás nem lehet nagy összegű", alapvetően nem lehetett tovább halasztani vagy kevésbé radikális módon megvalósítani a mezőgazdaság átalakítását. 109A „vesztesek" közül az írás néhány bekezdésen keresztül a katolikus egyház helyzetével foglalkozik. Az egyházi iskolák és más vallásos intézmények, szervezetek múltban játszott szerepének kisebbítése nélkül a „Hungary's Agrarian Revolution" a változás összetett gazdasági-társadalmi vonatkozásainak pozitív mérlegét vonja meg. A katolikus iskolák számának várható drasztikus csökkenése sem feltétlen veszteség, ezáltal ugyanis „az egyház oktatásban betöltött meghatározó szerepét sikerült megtámadni gazdaságilag, a modern demokrácia nevében". A szerző egy magyar interjúalanyát idézve megállapítja: „az egyház hasznosabb munkát végez, ha szegény. A múlt században a franciaországi katolicizmus ezt meggyőzően bizonyította. ...Az egyházunknak most jobb lehetősége nyílt arra, hogy a magyar népet szolgálja."110 A földreform azonban nem oldotta meg az ország előtt álló összes nehézséget. A kisbirtokrendszer nem eléggé termelékeny ahhoz, hogy biztosítsa az egész agrárnépesség megélhetését. Hosszú távon megoldást csak valamilyen szövetkezeti forma elterjedése hozhat. Ehhez azonban három fő feltételnek kell teljesülnie: „jelentős méretű kormánytámogatás biztosítása; egy széles körű oktatási program", amelynek célja a magyar parasztság irracionalizmusba hajló individualizmusának 234 Külpolitika
