Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2001 (7. évfolyam)
2001 / 1-2. szám - KÜLPOLITIKA-TÖRTÉNET - Romsics Gergely: Magyarország a "Foreign Affairs"-ben, 1940-1948
Romsics Gergely kritika nélküli megítéléséhez: ezek szerinte csupán „a népek demokratikus akarata révén létrejött fait accomplit erősítették meg".50 A csehszlovák állam integritásának védelmében a tanulmány megkísérli az egymást követő magyar (és német) területszerzések módját egymáshoz hasonítani. Érvelése szerint a tengely agressziója 1938 októberében kezdődött, és minden 1938 utáni szerzemény erőszakos ütőn került fennhatóságuk alá, és így a felvidéki revízió semmivel sem volt igazságosabb vagy jogszerűbb eljárás eredménye, mint például a jugoszláv területek megszállása 1941-ben.51 Magyarországot ez az értelmezés megkülönböztetés nélkül a tengelyhatalmak közé sorolja. Mivel tudjuk, hogy sem az amerikai, sem a brit diplomácia álláspontja nem egyezett meg Benesével, joggal feltételezhető, hogy a csehszlovák politikus határozottsága ebben a kérdésben az angolszász szövetségesek befolyásolására irányult. A Committee tagjai közül cseppet sem meglepő módon Armstrong véleménye emlékeztetett leginkább Benesére, akinek újbóli megjelenése a Foreign Affairs lapjain szinte törvényszerűnek mondható.52 Az „Organization of Postwar Europe" Magyarország-képe sok szempontból visszatért a „Little Entente" értékeléséhez. Mindkettő „ellenséges" államról beszélt, amellyel a megbékélés csak a másik fél által tett jelentős engedmények árán lenne elképzelhető, és inkább csak elméleti vagy a távoli jövőbe vesző lehetőségként áll fenn. Mindkét írás olyan intellektuális légkörben íródott, amelyet egy új, „igazságos" és tartós rend kialakításának feladata hatott át, és Magyarország mindkettőben a rendszer gátló-akadályozó elemeként tűnt fel. 1922-ben azonban Benes nézetei közelebb álltak a művelt amerikaiak és a Council többségének véleményéhez, mint 1941-ben. A második világháború kitörésekor a versailles-i békerendszerre kevesen gondoltak már történelmi igazságtételként, és így Benes egész érvrendszere, amely kis és nagy nemzetek kényszerpályáinak létezését egyaránt tagadta, és makacsul ragaszkodott a cselekvés szabadságából következő erkölcsi felelősség tételéhez, szinte védhetetlenné vált. Tanulmányának megjelenése nem jelentette, hogy a keleti part értelmisége minden kérdésben támogatólag állt mögötte. Benes maga is tartózkodott egyes 1922-es gondolatainak újbóli felvetésétől. 1942- ben például nem lépett már fel a trianoni vesztesnek az integrációs folyamatból való kirekesztése mellett, sőt többször hangsúlyozta az ország helyét a háború után kialakítandó szövetségi rendszerben. Az amerikai külpolitikai gondolkodás valódi értékrendjének megítélésében azonban ennél is fontosabb az a körülmény, hogy a Magyarország-kép részleges korrekciója nem évekkel később következett be, mint a húszas években, hanem szinte azonnal, Habsburg Ottó tanulmányával. Habsburg Ottó írása a „Danubian Reconstruction" [„A Duna-medence újjáépítése"] egy, Benes koncepciójával sok szempontból ellentétes tervet vázol fel.53 Az elképzelés alapját a versailles-i békerendszer hibáinak feltárása és ajánlott korrigá220 Külpolitika
