Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2001 (7. évfolyam)
2001 / 1-2. szám - KÜLPOLITIKA-TÖRTÉNET - Romsics Gergely: Magyarország a "Foreign Affairs"-ben, 1940-1948
Magyarország a „Foreign Affairs"-ben, 1940-1948 lása képezi. A második világháború utáni rendezésnek a szerző szerint figyelembe kell vennie ezeket a súlyos hibákat, ha el kívánja kerülni a katasztrófa megismétlődését.54 Az esszé második része ennek megfelelően néhány általános javaslatot ismertet, amelyek segítségével az 1919-ben elkövetett tévedések kiküszöbölhetőek lennének. Míg az „Organization of Postwar Europe" több helyen hangoztatta az 1920-ban létrejött közép-európai status quo alapvető helyességét, és az 1938 utáni eseményeket egyetlen, szinte „eredendő rosszként" lefestett tényező, a német nép imperializmusával magyarázta, Habsburg Ottó érvelésének egyik legfontosabb eleme az a megállapítás, hogy a térségben végbement változások nem magyarázhatóak egyszerűen egy nagyhatalom agressziójával. A történtek megértéséhez véleménye szerint messzemenően felül kell vizsgálni azt a tételt, amely szerint „az 1919-ben létrejött rend elsődleges célja az elnyomott nemzetek felszabadítása volt". Az a vélemény sem tartható fenn, hogy „1918 győzteseit tévedés a béke kitalálóinak tekinteni, mivel ezek csak az érintett népek kívánságait követték". A tanulmány amellett érvel, hogy a Monarchia nem bomlott volna fel, ha az antant megfontolatlan ígéretei nem bátorítják fel a nemzetiségeket az elszakadásra, amelyre nem álltak készen. A Párizs környéki békék azzal, hogy törvényesítették és a vereséget követő „anarchiát", a térség pillanatnyi és irracionális rendjét állandósították.55 A „Danubian Reconstruction" különösen a nyelvi-etnikai elv egyoldalú érvényesítését támadja, amely „ritkán... a meghatározó államformáló tényező". A „földrajzi, biztonsági, vallási, gazdasági, kulturális és történelmi" vonatkozások „együtt, de néha külön-külön is, legalább ugyanennyire fontosak - írja Habsburg Ottó -, és ha az összes elemet figyelmen kívül hagyjuk egyetlen egy kedvéért, akkor fennáll életképtelen, mesterséges államok létrehozásának veszélye". Kisebbségek pedig mindig lesznek - az utódállamok is megörökölték a Monarchia nemzetiségi kérdését - és problémáik semmilyen módszerrel nem oldhatóak meg. A kiút csak egy olyan nemzetek feletti állam - és nem államszövetség - megalkotása-restaurálása lehet, amely nem ismeri az államalkotó nemzet és a kisebbség fogalmát sem, hanem minden nép tökéletes egyenjogúságának álláspontjára helyezkedik.56 Habsburg Ottó a közép-európai népek nacionalizmusát megkülönbözteti a nyugat-európai nemzettudattól. A kis nemzetek valójában sohasem elégedtek meg autonómiájukkal vagy akár önálló nemzeti létükkel, és míg „a nemzetiségi elnyomásról panaszkodtak", valójában azt sérelmezték, hogy „nem nyomhatnak el másokat". A Habsburg-birodalom - de bizonyos mértékig az egész kontinens - népességének tudata éppen ezért egészségesebb volt a „modern nacionalizmus" térnyerése előtt. A kérdés az, hogy a jelenlegi helyzetben a történelmi folyamat kor- rigálható-e. A tanulmány ebből a szempontból optimista: mivel Hitler hatalmának ilyen mértékű megnövekedésének okai elsősorban a német faji ambíciókban 2001. tavasz-nyár 221
