Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2001 (7. évfolyam)
2001 / 1-2. szám - KÜLPOLITIKA-TÖRTÉNET - Romsics Gergely: Magyarország a "Foreign Affairs"-ben, 1940-1948
Romsics Gergely Mivel a harmincas évek bizonyították a kisebbségek jelentette veszély valósságát, az egyes államok jogosultak, a lakosságcserén túlmenően, a fennmaradó enk- lávék széttelepítésére. A kollektív jogokkal való visszaélések lehetősége miatt a „kisebbségvédelmet a jövőben elsősorban nem nemzetiségi, hanem emberi és demokratikus jogok garantálásával kellene megoldani. Az egyes államok kisebbségeinek soha többé nem szabad nemzetközileg elismert politikai és jogi alanyként szerepelniük, hogy ne lehessenek zavargások forrásai".43 A nemzetiségi kérdés kapcsán rendkívül határozott javaslatokat felvonultató Benes a következő oldalakon, a konföderáció gazdasági és nemzetközi jogi vonatkozásairól szólva feltűnően általános megállapításokra szorítkozik. Megismétli a nagyobb piacról és legalább részben komplementer nemzetgazdaságokról szóló érveket, egyetértve a nézettel, amely szerint „nagyobb szövetségi blokkok létrehozása Európában meg fogja könnyíteni a háború utáni időszak gazdasági problémáinak megoldását". Ez a térség biztonsága szempontjából szintén lényeges előnyt jelentene. Benes, Armstronghoz és Katonához hasonlóan, a kisállamok gazdasági gyengeségét és Németországgal kialakított kereskedelmi kapcsolatait a náci expanzió első lépésének tekinti.44 A tagállamok szuverenitásáról szólva a szerző hangsúlyozza, hogy „véget kell vetni annak a nemzetközi álszenteskedésnek... amely mindenben jogalapot talál arra, hogy más államok belügyeibe beavatkozzon". A szabály alól egy jelentős kivételt ismer el: a közös biztonsági politika szellemében Benes szerint „az egyesült Európának utat kell találnia arra, hogy az egyes országokban megakadályozza az abszolutizmus kialakulását, még mielőtt veszélyessé válna a társadalom számára".45 A befejezésben Benes visszatér a közvetlen teendőkhöz. A győzelem után véleménye szerint a legfontosabb annak biztosítása lesz, hogy ne kerülhessen sor újabb fegyveres konfliktusra. Ez csak egy kollektív biztonsági rendszer segítségével érhető el, amely minden csatlakozó ország sérthetetlenségét garantálja. A német nyomásnak ellenállni képes tömb létrejötte, és Közép-Európa gazdasági rekonstrukciója ugyanakkor nem kevésbe fontos. Az „Organization of Postwar Europe” végső intése az alternatívák hiányára hívja fel a figyelmet: „Ha [az írás] főbb elveit nem ültetjük át gyakorlatba a jelenlegi háború után - írja Benes -, úgy tíz-tizenöt év múlva egy harmadik világháborúra kell felkészülnünk, amelyet szintén Németország fog kirobbantani".46 A tanulmány német- és kisebbségellenes éle alátámasztani látszik Joachim Kühl német történész feltételezését, aki kételkedik abban, hogy Benes valóban nagy súlyt fektetett volna egy közép-európai konföderáció létrehozására. Véleménye szerint a csehszlovák politikus csak nemzeti programjának megvalósítását kívánta elérni, és semleges volt a regionális integrációra vonatkozó elképzelésekkel szemben. 218 Külpolitika
