Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2001 (7. évfolyam)
2001 / 1-2. szám - KÜLPOLITIKA-TÖRTÉNET - Romsics Gergely: Magyarország a "Foreign Affairs"-ben, 1940-1948
Magyarország a „Foreign Affairs"-ben, 1940-1948 pa jövőjével. Terveikben, Roosevelt elnök álláspontjának megfelelően, Magyarországot, Romániát és Bulgáriát a német nagyhatalomnak kiszolgáltatott kisállamnak tekintették, és a háború kirobbantásáért nem tartották felelősnek őket. Ezért az amerikai tervezők a békekötéssel létrehozandó új közép-európai rend kialakításakor sem kívántak „büntetni", hanem - Wilson negyedszázaddal korábbi elképzeléseihez hasonlóan - egy „igazságos" megoldás kidolgozására törekedtek. A versailles-i békerendszer hibáit ekkor már kevesen vitatták, és a szakértők többsége nem kívánta változtatások nélkül visszaállítani a háború előtti status quót Közép-Európában.19 Az igazságos rendezéstől a Bizottság tagjai a kis nemzetek közötti ellenségeskedések végét várták. Ezek megszűntével - véleményük szerint - egy középeurópai konföderáció megalakulásának legfontosabb előfeltétele teljesült volna. A térség államait tömörítő gazdasági-politikai blokk létrehozásában a német és orosz területek között élő népek önálló fejlődésének garanciáját látták. Egy olyan gazdasági és védelmi egység kialakítására törekedtek, amely elég erős lett volna ahhoz, hogy bármelyik szomszédos nagyhatalom nyomásának ellenállhasson.20 A Foreign Affairs főszerkesztője, Hamilton Fish Armstrong, a második, 1942 elején megalakult Committee-n belül a Politikai és a Területi Albizottságnak is tagja volt. Az üléseken tett hozzászólásai alapján megállapítható, hogy a legtöbb szempontból magáévá tette a háború utáni rendezésre vonatkozó általános elképzeléseket. A lap ebben az időben sem vált a külügyminisztérium szócsövévé, azonban az kétségtelen, hogy a bizottság által végzett munka és a megjelenő tanulmányok között kimutatható bizonyos tartalmi rokonság és kronológiai párhuzam.21 A második világháború évei alatt négy írás foglalkozott Magyarországgal. Ezek közül kettő a konföderációs tervek összefüggésében vázolta fel helyét a jövő Kö- zép-Európájában. Egy tanulmány a német pályára való sodródás okainak és a háborúban vállalt magyar szerepnek az elemzésére vállalkozott. Az elsőként, 1940 októberében megjelent rövidebb cikk kevésbé ambiciózus céllal íródott. Szerzője, Philip E. Mosely a második bécsi döntés főbb jellemzőit és hátterét mutatta be, általában tartózkodva a szubjektív vagy spekulatív megállapításoktól.22 Mosely a Harvardon hallgatott történelmet, majd ezt követően Kelet-Európára szakosodott. A harmincas években két hosszabb tanulmányútja során alaposan megismerte a régió viszonyait. Az első alkalommal a Szovjetunióban töltött két évet, majd 1935-36-ban a Balkánt utazta be, Erdélyt is meglátogatva. 1942-től kezdve vett részt közvetlenül a béke-előkészítés munkájában, a Committee tevékenységét segítő ún. research staff [kutatócsoport] helyettes vezetőjeként. Fiatal kora ellenére - Mosely ekkor mindössze harminchét éves volt -, a Politikai és Területi Albizottságnak is tagja lett. Az erdélyi helyzetet ismertető referátuma alapján általános meggyőződései jól rekonstruálhatók: Mosely szerint egy igazságos és végle2001. tavasz-nyár 213
