Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2001 (7. évfolyam)
2001 / 1-2. szám - KÜLPOLITIKA-TÖRTÉNET - Romsics Gergely: Magyarország a "Foreign Affairs"-ben, 1940-1948
Magyarország a „Foreign Affairs"-ben, 1940-1948 sült Államok külpolitikai izolációjának megakadályozása, a kereskedelem szabadságának megőrzése, a liberális demokrácia és a nemzetközi békepolitika eszméinek terjesztése volt. Ezzel a szervezet mintegy kétfrontos harcot vállalt: otthon azért küzdött, hogy Washington ne feledkezzen meg érdekeinek a nemzetközi politikában való részvételtől függő érvényesítéséről, míg más országokat igyekezett saját prioritásainak és ideológiájának megfelelően befolyásolni. 1939-ig a Council „ellenzéki" periódusáról beszélhetünk, amelyet részsikerek - például a Dawes-terv előkészítése - és elvi kérdésekben elszenvedett kudarcok (népszövetségi tagság, Kelet-Közép-Európa demokratizálása) jellemeztek. A második világháború kitörésével azonban a szervezet Amerikában egyedülálló archívuma révén, amely többek között részletes országtanulmányokat, gazdasági s politikai felméréseket, és többé-kevésbé utópisztikus rendezési elképzeléseket őrzött, illetve kiváló szakembergárdája miatt a külpolitikai tervezésben bizonyos szempontból monopolhelyzetbe került. A második világháborús amerikai béketervek kialakításában a Council tagjainak így jelentős szerep jutott, nem utolsósorban annak köszönhetően, hogy a béke-előkészítő bizottság tagjai között olyan befolyásos személyiségei kaptak helyet, mint Isaiah Bowman és Hamilton Fish Armstrong. 1945 után a tanács egyre inkább politikusok és a mögöttük álló elit szervezetévé vált, és szinte teljesen betagozódott a politikai életbe. Ekkor kapta sokadik gúnynevét, és kezdték „school for statesmen"-nek [államférfi-iskola] nevezni, amit igazolni látszik, hogy más jelentős politikusok mellett Richard Nixon, George Bush, James Baker, Warren Christopher és Madeleine Albright egyaránt tagjai közé tartozott, illetve tartozik. Sokak szerint azonban a szervezet ekkorra korábbi eszmeiségét elvesztette, és valódi tartalom nélküli formává vált, amelyet csak privilegizált pozíciója éltet.2 1. Előzmények: a magyarországi helyzet értékelése a második világháborúig Az 1920-as évektől kezdve a Duna-medence népei számot tarthattak a Council on Foreign Relations és a hozzá közel álló körök érdeklődésére. Bár ezen csoportok nagyobbik része felismerte a Párizs-környéki békék hibáit, és így legalábbis elvi szinten megértőén viszonyult a magyar panaszokhoz is, legalapvetőbb meggyőződésük az volt, hogy Kelet-Közép-Európa népei a három „elnyomó birodalom" felbomlásával történelmi esélyhez jutottak, és hosszú idő óta először válhatnak saját sorsuk uraivá. Ahhoz, hogy a régió felvirágozhasson, a tanács mérvadó körei szerint mindenekelőtt egymással szembeni nagyvonalúságra, együttműködési szán2001. tavasz-nyár 209
