Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2001 (7. évfolyam)
2001 / 1-2. szám - KÜLPOLITIKA-TÖRTÉNET - Pritz Pál: A Horthy-korszak külpolitikájáról
Pritz Pál előtörténete kapcsán korábban csupán a komáromi tárgyalások kudarcát rögzítette a hetvenes-nyolcvanas évek történetírása, s nem figyelt fel (Romsics Ignác legutóbbi írásaiig) a Diplomáciai iratok Magyarország külpolitikájához című sorozat vonatkozó kötetének tárgyba vágó anyagára, valamint Rónai András Térképezett történelem című visszaemlékezései ide vágó megállapítására, mely szerint október végére Prága már kész elfogadni azt a határt, amely igen hasonlított a Bécsben néhány nappal később meghozott döntéshez, azzal a jelentős eltéréssel, hogy ragaszkodott az ezen határ mentén lévő városokhoz és közvetlen vidékükhöz, tehát Pozsonyhoz, Nyitrához, Kassához, Ungvárhoz és Munkácshoz. A Turnu Severin-i tárgyalások kapcsán sem fedi a valóságot a magyar küldöttséget vezető Hory András azon állítása, mintha a románok egy rögöt sem akartak volna visszaadni. Igaz, ők jóval kevesebbet ajánlottak annál, mint amit Berlin adott, ám mégis jóval többről volt szó, mint amit a háború befejeztével a magyar fél majd elérhetőnek gondol. Tehát - bármennyire is nehéznek ígérkezett - csak oda kanyarodhatunk vissza, hogy az északi szomszéddal meg kellett volna egyezni, a szovjet kártyát pedig ki kellett volna játszani. Hiszen annak a szörnyű kilátástalanságnak a létrejöttében, amely a Kállay-kormány helyzetét jellemezte,41 az előző kormányok politikájának is megvolt a maga szerepe. És e szerep fontos összetevője volt a területi változtatások mikéntje. Az első bécsi döntésnél lehetőség volt a közvetlen megállapodásra, a második bécsi döntés helyett - elvileg - német-(olasz)-szovjet döntőbíróságot lehetett volna szorgalmazni. Kárpátalja, majd a Délvidék ügyében aligha lehetett mást tenni. Befejezésképpen is, a félreértések elkerülése véget nyomatékkai szeretnénk aláhúzni: amikor elmulasztott lehetőségekről beszélünk, akkor ezzel „csupán" azt mondjuk, hogy elméletileg volt lehetőség a végül megtörténttől eltérő út bejárására, gyakorlatilag Magyarország második világháborús tragédiájának elkerülésére alig volt lehetőség. Mert nagyon súlyosak voltak a meghatározottságok, s a csekély mozgásteret - bemutatott gyengeségei folytán - a korabeli politikai elit nem tudta kiaknázni. Ez az ő felelőssége, amit hiba lenne nem rögzíteni, ám - remélhetőleg - végleg elmúltak azok az idők, hogy a történelmi megítélésben csakis ez a felelősség domináljon, és elfedje szemünk elől az oly súlyos meghatározottságokat. Jegyzetek 1 S egyben a reánk hagyományozódott képet is számottevően megváltoztathatja. 2 A Népszövetség katonai bizottságának működése 1927. március 31-én szűnt meg hazánkban, Bethlen római útjára április 4-6. között került sor, a Magyar Revíziós Liga pedig július 27-én alakult meg. A debreceni beszéd 1928. március 4-én hangzott el. 3 Németh László kifejezése. 204 Külpolitika
