Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2001 (7. évfolyam)
2001 / 1-2. szám - KÜLPOLITIKA-TÖRTÉNET - Pritz Pál: A Horthy-korszak külpolitikájáról
A Horthy-korszak külpolitikájáról 4 A helyzetet pontosan jelzi az is, hogy Ottlik Lászlónak az említett Magyar Szemle-beli cikke miatt főleg azért kellett mosakodnia, mert azt Jászi föderációs elképzelésével hozták rokonságba. Ottlik pedig nemhogy valami rokonságot vállalt volna, hanem hosszan azt bizonygatta, hogy neki semmi köze Jászi gondolataihoz. A második Ottlik-írást közli Berend T. Iván (szerk.): Helyünk Európában. Bp. 1986,1. köt. 170-182. o. 5 A magyar szociáldemokrácia kézikönyve. Főszerkesztő: Varga Lajos. Bp. 1999,129-130. o. 6 A gazdaság az egész korszakban csak szerény mértékben fejlődött, ezért az sem jelenthette bázisát egy átütő erejű külpolitikának. 7 Lenne annak is logikája - vagy talán inkább annak lenne logikája -, hogy az apparátus szerepét a következő ponton belül, a külpolitika intézésénél taglaljuk. Mégis úgy véljük, hogy az apparátusról itt kell értekezni, mert azt olyan társadalmi-szociológiai képződménynek tekintjük, amelynek nem csupán összetételét, hanem döntő mértékben még mentalitását is a korabeli magyar társadalom természete formálta meg. 8 Barcza György: Diplomataemlékem 1919-1945.1—II. Bp. 1994,1. köt. 405. o. 9 Magyar Országos Levéltár (a továbbiakban: MOL) K 63.2/16.7627/1939. Barcza levele Csákynak 1939. X. 30. Közli Tóth Renáta Judit: Barcza György diplomáciai pályafutása című, 2000-ben az BKAE-n készített szakdolgozata 53. o. 10 Diplomáciai iratok Magyarország külpolitikájához (Szerk. Juhász Gyula - a továbbiakban: DIMK) V. kötet. Bp., 1982. 201. sz. Barcza számjel 1940. VII. 16. és MOL K 63. 2. tétel 1368/1940. Barcza Csákynak 1940. III. 4. (Tóth Renáta, i. m. 53. o.) 11 DIMK V. köt. 214. sz. 349-350. o. Barcza számjel. 1940. VII. 23. 12 A titokvédelem lazaságaira lásd Iratok a magyar külügyi szolgálat történetéhez. Bp. 1994,173-179. o. 13 Herczegh Géza: A szarajevói merénylettől a potsdami konferenciáig. Bp. 1999, 440. o.(a továbbiakban: Herczegh 1999.) 14 Lásd részletesebben Diószegi István: Bismarck és Andrássy. Magyarország a német hatalmi politikában a XIX. század második felében. Bp. 1998. 15 A magyar külpolitika irányítói-intézői ugyan már 1935-ben - amikor Mussolini hirtelen Párizs felé fordult - tisztába jöttek azzal, hogy az olaszokra igazából nem lehet számítani, a hazai közvéleményt ellenben erről nem tartották fontosnak felvilágosítani. 1940-ben pedig katonai vereségei tették - a látók számára világossá -, hogy Róma Berlin csatlósává vált. Ám mindeközben a magyar közvélemény észre sem vette, hogy a magyar külpolitika egyik fő pillére összeomlott. Herczegh 1999, 321. 16 Különösen a Habsburg-restaurációs kísérletek meghiúsításában volt érdekközösség - érthető történelmi előzmények alapján a két ország között. 17 Idézi Ormos Mária: Mussolini. Második, kiegészített kiadás. Bp. 2000., II. köt. 435. o. (A továbbiakban: Ormos 2000) 18 Prága még a legyőzött Németországtól is nagyon tartott. Ha csupán a 3 millió szudétanémetre gondolunk, akiknek Csehszlovákia lett a hazája, már akkor is látható módon az új állam félelme teljesen megalapozott volt. A „csehszlovakizmusra" azonban nem csupán a cseh, de a francia nacionalizmusnak is nagy szüksége volt, hiszen a francia biztonságpolitikai koncepció Párizs kelet-közép-európai befolyásának, s ezzel szoros összefüggésben a németek féken tartásának fontos biztosítékát vélte a területileg is jelentős Csehszlovákiában megtalálni. 19 A háromhatalmi szerződés első csatlakozója pozíciójáért való - finoman szólva - nem túl bölcs küzdelem mindennél világosabban mutatja ezt. 20 Ormos 2000, 438. o. 21 Uo. 22 Az 1919. évi magyarországi Tanácsköztársaság gyakorlata mindezt emlékezetes példákkal tartotta életközeiben. 23 Lásd részletesebben Ormos Mária: Bethlen koncepciója az olasz-magyar szövetségről (1927-1931). In: Lackó Miklós (szerk.): A két világháború közötti Magyarországról. Bp., 1984.114-116. o. 2001. tavasz-nyár 205
