Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2001 (7. évfolyam)
2001 / 1-2. szám - KÜLPOLITIKA-TÖRTÉNET - Pritz Pál: A Horthy-korszak külpolitikájáról
A Horthy-korszak külpolitikájáról Fritz Pál T árgyilagos nézőpontból aligha vitatható, hogy egy-egy korszak képét erőteljesen befolyásolja1 az az időszak, ahonnét a vizsgált periódusra visszatekintünk. A múlt megismerhetősége szempontjából csupán azért nem (teljesen) vigasztalan a helyzet, mert a sok-sok nézőpont olyan gazdag tárházát nyújtja a megismerésnek, hogy az egymást erősítő rajzolatok adnak (bizonyos) biztonságot a múlt hiteles feltárásához. így vagyunk az 1919-1945 közötti magyar külpolitika históriájával is. Könyvtárnyi irodalom taglalja eseményeit, sokfajta mérlege készült el már az egészének, ellenben megítélése nyugvópontra máig nem jutott. Aligha tévedünk annak megkoc- káztatásával, hogy minden bizonytalanság fő forrását az a Trianon jelenti, amely a Monarchia politikai elitjének - így a magyar uralkodó osztály - tévedéseit és igazságtalanságait egy súlyosan igazságtalan békével zárta le. Trianon pedig seb marad mindaddig a magyar nemzet testén, amíg a szomszédos országok uralkodó nemzetei nem adnak társnemzeti jogosítványt kisebbségeiknek, köztük a magyar kissebbségnek. Megkockáztatható, hogy erre (csak) akkor kerül sor, amikor majd az Európai Unió bővítése bekövetkezik, nem csupán jogilag, hanem a jogi aktus nyomán a mindennapok valóságát is átjárja majd a társnemzeti együttélés normatívája. Másként fogalmazva, amikor már olyan helyzet jön létre, amelyben a kisebbségi sors nem jelent hátrányos megkülönböztetést. A kérdés tehát érzelmileg hallatlanul túlfűtött. Ez azonban nem teszi feleslegessé - sőt véleményünk szerint: éppen ellenkezőleg, parancsolóan előírja -, hogy a mennél hitelesebb történeti rekonstrukciót segítsük elő. Mit lehetett tenni június 4-e után, a szinte teljes megnyomorítottság állapotában? Mi volt a cél és mik voltak a lehetőségek? A cél - jól tudjuk - a Szent István-i Magyarország helyreállítása volt. Elegendő, ha felütjük a Magyar Szemle 1928. évi szeptemberi számát, s elkezdjük olvasni Ottlik László többször hivatkozott Új Hungária felé című írását, tehát azt a dolgozatot, amelyben a szerző - tegyük hozzá gyorsan: nyilván messze nem egyéni véleményét papírra vetve - éppen arra tesz kísérletet, hogy az elsüllyedt birodalom olyan modernizált, föderalizált álomképét fogalmazza meg, amely vonzerőt gyakorolhatna az elkerült nemzetiségekre, azok visszavágyódását felébresztve. Nos ez a cikk ezzel a mondattal kezdődik: „Nin188 Külpolitika
