Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2001 (7. évfolyam)
2001 / 1-2. szám - HIDEGHÁBORÚ - Selvage, Douglas: Papírháromszög: Lengyelország, az NDK és Csehszlovákia
Douglas Selvage vákia határait védjék, de a valóságban a nyugatnémetekkel közös határuk nyitott."65 Moszkva új retorikája, amely a csehszlovákiai „ellenforradalmat" összekapcsolta a nyugatnémetekkel közös határ védelmével, arra szolgált - ha erre egyáltalán bármilyen szükség volt - hogy igazolja Csehszlovákia megszállását.66 A Csehszlovákia határaira vonatkozó szovjet aggodalmak alátámasztására Grecsko marsall május 23-án azt jelentette az SZKP PB-nek, hogy a cseh hadsereg állapota „rohamosan romlik", és „már képtelen a cseh-nyugatnémet határ védelmére".67 Mintegy a fokozódó szovjet aggodalmakat igazolandó, egyes katonai vezetők Prágában nyilvánosan a csehszlovák védelmi politika átértékelésére hívtak fel, beleértve a katonai kiadások drasztikus csökkentését és a Nyugat-Németország felől fenyegető „feltételezett veszély" újragondolását.68 Amikor a szovjetek végül elhatározták a fegyveres beavatkozást, és a bevonulást a nyugatnémet fenyegetéssel igazolták, meg kellett szakítani a tárgyalásaikat Nyugat-Németországgal az erő alkalmazásáról való lemondásról. Moszkva 1968. július 11-én állt fel a tárgyalóasztal mellől, majd nyilvánosságra hozta a két fél által az ügyben kicserélt diplomáciai jegyzékeket. A szovjetek Bonn feltételezett agresszív szándékaival kapcsolták össze a nyugatnémetek vonakodását attól, hogy megállapodást kössenek az NDK-val az erő alkalmazásáról való lemondásról.69 A keletnémetek, akik Moszkvát mindvégig a megbeszélések abbahagyása felé szorították, bizonyára megkönnyebbültek.70 Moszkva döntése, hogy bevonul Csehszlovákiába, azt jelentette, hogy Lengyel- ország és az NDK újabb sikert ért el a Bonn kelet-európai diplomáciai offenzívája visszaszorítására irányuló politikájában. A kelet-nyugati kapcsolatok átmenetileg rosszabbodtak, és Moszkva már korábban megszakította a nyugatnémet féllel folytatott párbeszédet. A varsói „ötök" 1968. szeptemberi találkozóján Ulbricht kijelentette: „Az NDK és a Varsói Szerződés tagállamainak érdeke azt kívánja, hogy az imperialisták úgy tekintsenek csehszlovákiai katonai beavatkozásunkra, mint amely gyengítette a NATO-t, és véget vetett [Bonn] úgynevezett új Ostpoli- fikjának".71 Gomulka hasonló gondolatokat fejtegetett a Lengyel Egyesült Munkáspárt novemberben tartott ötödik kongresszusán.72 Mindkét vezető nagy reményeket fűzött külpolitikai sikereihez. A bevonulás után Ulbricht azt javasolta Moszkvának, hogy ideje lenne megkötni azt a különbéke-megállapodást az NDK-val, amit még Hruscsov ígért meg a berlini válság alatt73 Gomulka a maga részéről a KGST megreformálásához kívánta megnyerni Moszkva segítségét. A lengyel vezető meg volt győződve arról, hogy kizárólag a szocialista tömbön belüli gazdasági integráció elmélyítésével lehet Bonn gazdasági befolyását csökkenteni. Különösen aggódott az NDK és az NSZK közötti, egyre bővülő kereskedelmi kapcsolatok miatt. Gomulka Moszkvában hangot adott a „Németország gazdasági újraegyesíté180 Külpolitika
