Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2001 (7. évfolyam)
2001 / 1-2. szám - HIDEGHÁBORÚ - Selvage, Douglas: Papírháromszög: Lengyelország, az NDK és Csehszlovákia
Papírháromszög: Lengyelország, az NDK és Csehszlovákia megállapodástervezetet tartalmazott. A lengyel vezető kifogásolta azt a megfogalmazást, amely arra utalt, hogy Moszkva mellett a többi szocialista ország is tárgyalásokat kezdhet Bonn-nal az erő alkalmazásáról való lemondásról. Rendkívül kedvezőtlen lenne - írta Brezsnyevnek ha az összes szocialista országnak lehetővé tennék a diplomáciai kapcsolatok létesítését Bonn-nal. Még akkor is, ha Moszkva maga ilyen jellegű megállapodást kíván kötni Bonn-nal, mindössze azután lehetne erre sort keríteni, hogy Bonn hasonló szerződést köt az NDK-val - azaz, de facto elismeri az NDK-t.61 A szovjetek a tervezet szövegének megváltoztatásával válaszoltak Gomulka kifogásaira. A Bonn és a szocialista országok között az erő alkalmazásáról való lemondást tartalmazó szerződéseket gyakorlatilag egy időben kell megkötni, és egy ilyen megállapodásnak az előfeltétele, hogy Bonn hajlandónak mutatkozik-e egy hasonló egyezményt aláírni az NDK-val.62 Szükségtelen hozzátenni, hogy Ulbricht azt az álláspontot támogatta, hogy a Moszkva és Bonn által kötött bármilyen egyezmény előfeltételeként kell szabni, hogy az NSZK az erő alkalmazásáról való lemondásról megállapodást írjon alá az NDK-val. Moszkva közölte Lengyelországgal és az NDK-val - Ulbricht követelésének megfelelően - hogy amint Bonn fenntartásokat kezd hangoztatni egy hasonló szerződés megkötésére az NDK-val, a szovjetek megszakítják a nyugatnémetekkel a tárgyalásokat. Ulbricht feltételezte, hogy a szovjet-nyugatnémet megbeszélések 1967 decemberében befejeződnek.63 Valójában azok a Varsói Szerződés csapatainak csehszlovákiai bevonulása előtt egy hónapig, 1968. júliusig elhúzódtak. A szovjetek 1968 tavaszán nem csupán attól tartózkodtak, hogy határt szabjanak Prága - és saját maguk - Bonn-nal fenntartott kapcsolatainak, de attól is, hogy határozottan beavatkozzanak a Csehszlovákiában zajló reformfolyamatokba, amelyek már kezdtek „túlcsordulni" Lengyelországba, és az NDK-t is fenyegették. Miközben a szovjetek haboztak, Ulbricht és Gomulka már 1968 áprilisában katonai beavatkozást követelt.64 A fordulópont májusban következett be. Moszkva a Csehszlovákiával és a többi szocialista országgal folytatott megbeszélések során, valamint a saját propagandájában fokozatosan összekapcsolta a csehszlovákiai „ellenforradalmi" fenyegetést az ország NSZK-val közös, egyre nyitottabb határának problémájával. A nyitott határok a szovjetek szemében fenyegetést jelentettek az egész Varsói Szerződés számára, különösen Lengyelország és az NDK biztonságára nézve. Brezsnyev májusban Moszkvában közölte Dubcekkel: „beszéljünk nyíltan, elvtársak: túl lehet-e becsülni annak a jelentőségét, hogy naponta 40 ezer nyugati turista keresi fel az országukat? Tudjuk, hogy adott időben ezek a »turisták« fegyvereket szállítottak Magyarországra az ellenforradalmároknak. Ha ezek a dolgok nem izgatják Önöket, akkor azok igenis aggodalmat keltenek az NDK-ban, Lengyelországban és a Szovjetunióban. Végül is egy kölcsönös katonai segítség- nyújtási egyezmény összeköt bennünket. Azt várjuk el Önöktől, hogy Csehszlo2001. tavasz-nyár 179
