Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2001 (7. évfolyam)
2001 / 1-2. szám - HIDEGHÁBORÚ - Byrnes, Mark S.: A Titónak nyújtott amerikai segély
Mark S. Byrnes és ez a kudarc azután hasonló gondolkodásmódra kényszerítette a későbbi vezetőket, amelyben „a kommunisták olyan fajhoz tartoznak, amely nem rendelkezik alfajokkal" - gyakran katasztrofális eredményekkel. A háború és béke közötti „szürke zónában", azaz, a hidegháborúban, a Truman- kormányzat erkölcsi abszolútumai, amelyeknek ösztönözniük kellett volna az amerikai népet egy aktív, internacionalista külpolitika támogatására, egyben megnehezítették a politikacsinálók dolgát is. A Commonweal 1949. januárban a probléma velejét ragadta meg: „kereskedni vagy nem kereskedni Titóval visszataszító alternatíva számunkra, ha egyáltalán van választási lehetőségünk: ha kereskedünk vele, akkor mindössze annyit érünk el, hogy egy újabb nagyszájú és erőskezű diktátor hatalmát erősítjük meg; ha nem kereskedünk vele, akkor Moszkva kezére játszunk, hogy hagyjuk Titót elsorvadni... A totalitárius és a demokratikus ideológiák közötti nyílt háborúban az eszközök és a célok egyre bonyolultabbá és torzultabbá válnak minden nap.”46 Nem léteztek könnyű válaszok. A Truman-adminisztráció azonban azáltal, hogy megpróbálta elkerülni a nehéz erkölcsi kérdésekről és azok következményeiről folytatott nyílt vitát, mindössze azt érte el, hogy az amerikai közvélemény csekély haladást ért el a megfelelő válaszok felé vezető úton. Magyarics Tamás fordítása Jegyzetek 1 Az utóbbi években többen foglalkoztak az Egyesült Államok és Tito viszonyával. H. W. Brands: The Specter of Neutralism: The United States and the Emergence of the Third World, 1947-1960. New York, 1989, Jugoszláviával az el nem kötelezett mozgalom részeként foglalkozik; John Lewis Gaddis: The Long Peace: Inquiries into the History of the Cold War. New York, 1987, VI. fejezete Jugoszlávia szerepét tárgyalja az amerikai vezetés azon törekvésének függvényében, hogy „éket verjenek" a Szovjetunió és Kína közé. Beatrice Heuser: Western 'Containment' Policies in the Cold War: The Yugoslav Case, 1948-1953. New York, 1989, brit, francia, valamint amerikai forrásokra épül. Heuser véleménye szerint a nyugati vezetők félreértették a Tito-Sztálin szakítást s emiatt hibás felszabadítási politikát folytattak Kelet-Európábán. Lorraine M. Lees: Keeping Tito Afloat: The United States, Yugoslavia, and the Cold War. Unicersity Park, Pennsylvania, 1997, a Truman- és Eisenhower-adminisztrációk Jugoszlávia-politikáját tekinti át. A fenti művek közül azonban egyik sem tárgyalja az amerikai politikai belpolitikai hátterét. 2 Newsweek, 1948. január 19. 30. o. 3 Wall Street Journal, 1948. július 1. 4 Public Papers of the Presidents, Harry S. Truman, 1947, Washington D. C., 1963, 179. o. 5 Christian Science Monitor, 1949. július 22. Cikk: Foreign Office (a továbbiakban: FO) 371 78682, R7424/1016/92, Public Record Office, Kew, Anglia. 6 Ez az erkölcsi kérdések iránt tanúsított érdeklődés meglehetősen egyedinek tűnik. Például, az amerikaiaknál sokkal gyorsabban, pár napon belül, a britek arra a következtetésre jutottak, hogy a szakítás olyan lehetőséget jelent, amit nem szabad elszalasztani, és megelőlegezték az 164 Külpolitika
