Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2001 (7. évfolyam)
2001 / 1-2. szám - HIDEGHÁBORÚ - Byrnes, Mark S.: A Titónak nyújtott amerikai segély
A Titónak nyújtott amerikai segély amerikai politikát: „meg kellene értetnünk a Föld lakóival, hogy a jelenlegi vitát a szovjet imperializmus agresszivitása váltotta ki." (FO a washingtoni nagykövetségnek, 1948. június 30, FO 371 72578, 7655/407/92.) Az amerikai vitával ellentétben az FO dossziéi semmilyen utalást sem tartalmaznak arról, hogy a Tito segélyezésének erkölcsi vonatkozásai szerepet játszottak volna a britek Titóval szembeni politikájában. 7 PPS 35, 1948. június 30., Foreign Relations of the United States (a továbbiakban: FRUS). 1948. IV. 1079. o. 8 Uo. 1080-1081. o. 9 Uo. 1081. o. 10 Mose Harvey Robert Joyce-nak, 1949. november 9. National Archives, Record Group (a továbbiakban: NA RG) 59, 860H.00/11-949. 11 NSC 18/2, 1949. február 14. FRUS, 1949. V. 867-868. o. 12 AZ NSC-hez intézett egyik fogalmazványában Acheson elégedetten jegyezte meg: „ahogy várható volt, a sajtó felfigyelt a Jugoszláviával szembeni amerikai kiviteli korlátozások enyhítésére." Acheson különösen annak örült, hogy mindez külön hivatalos bejelentés nélkül történt. Progress Report by the Secretary of State on the Implementation of NSC 18/2, 1949. április 11., PSF NSC Meeting No. 34, Box 205, Truman Papers, Harry S. Truman Library, Independence, MO (a továbbiakban: HSTL). 13 NSC 58, „United States Policy Toward the Soviet Satellite States in Eastern Europe", 1949. szeptember 14.; in: Thomas H. Etzold and John Lewis Gaddis, eds. Containment: Documents on American Policy and Strategy, 1945-1950. New York, 1978, 212. o. 14 Uo. 219. o. Heuser úgy véli, hogy az NSC 58 a Truman-kormányzat „amerikai felszabadítási politikájának" részét képezi, és a balul sikerült kísérlet Albánia kommunista pártjának megbuktatására ugyancsak ennek része volt. (Heuser 64., 76-80. o.) Ahogy Heuser bevallja, „az albán epizód végeredményben nem egy olyan nyugati terv volt, amely Tito bátorítását célozta", noha az beleillenék a „felszabadítás" elképzelésébe. A „felszabadítás" kifejezés azonban, általános elfogadott értelemben, nem alkalmazható a szakadár kommunista rezsimek létrehozására. Tito Jugoszláviáját fel lehetett „szabadítani" a szovjet fennhatóság alól, de senki sem állíthatja, hogy a népet „felszabadították" a saját kommunista kormánya uralma alól. A két politika érintkezési felülete mindössze az, hogy mindkettő megpróbált nehézségeket okozni a szovjeteknek. 15 NSC 58, in: Etzold and Gaddis, eds. Containment. 220. o. 16 John C. Campbell, Oral History, HSTL. 158-161. o. 17 NSC 58, in: Etzold and Gaddis, eds. Containment. 222. o. A hidegháború végének ismeretében elképzelhető, hogy a Szovjetunió és a csatlós államai közötti kapcsolatok fokozatos lazulása a szovjet-jugoszláv szakítást követő negyven évben elkerülhetetlenné tették Gorbacsov azon döntését, hogy engedte a kelet-európai kommunista rezsimek széthullását. 18 Nincs szándékomban a kommunistaellenességet erkölcsi meggondolásokkal azonosítani; bizonyos antikommunistákat kétségtelenül elsősorban erkölcsi rugók mozgattak, míg másokat nem. Ennek ellenére igaz az, hogy a Titónak nyújtandó segélyt ellenzők mindenekelőtt a nem demokratikus rezsimek segélyezésének erkölcsi vonzatait feszegették (és nem például az ilyen segélyek hatékonyságát vagy gyakorlati hasznát), s ezek az ellenzők mindig felvetették a rezsim kommunista ideológiáját is. 19 Webb külügyminiszter-helyettes találkozója, 1949. szeptember 16, FRUS. 1949. V. 960. o. A britek véleménye szerint is szükség volt az amerikai választók véleményének befolyásolására. Amikor a belgrádi amerikai nagykövet nyomást gyakorolt a jugoszlávokra, hogy támogassák a koreai háborút az ENSZ-ben, a brit nagykövet némi leereszkedéssel megjegyezte: „feltehetően Mr. Allen nyomásgyakorlása a jugoszláv kormányra összefügg a State Department aggodalmával, hogy az amerikai közvéleményt, amely nem könnyen tesz különbséget az egyik 2001. tavasz-nyár 165
