Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2001 (7. évfolyam)
2001 / 1-2. szám - HIDEGHÁBORÚ - Byrnes, Mark S.: A Titónak nyújtott amerikai segély
A Titónak nyújtott amerikai segély Sokan megkérdőjelezték a Jugoszláviával szemben folytatott politika erkölcsi- ségét és gyakorlati hasznát egyaránt. Ahogy korábban már szó volt róla, a Wall Street Journal következetesen ellenezte a Titónak nyújtott segélyt. A lap „megvesztegetésként s ezért erkölcsileg helytelennek" aposztrofálta a döntést.32 A szerkesztők ékelődtek azon a politikai paradoxonon, hogy a kommunizmust kommunisták támogatásával kívánták megfékezni. „Igaz - tették hozzá - a következetesség soha nem tartozott a State Department erényei közé."33 Amikor az Egyesült Államok 1950-ben támogatta Jugoszlávia felvételi kérelmét az ENSZ Biztonsági Tanács nem állandó tagjai közé, a Journal szerint „a kormányzat kissé túllőtt a célon".34 A Saturday Evening Post hasonlóképpen kételkedett a az amerikai külügyminisztérium jugoszláv politikájának ésszerűségében, és „lányos izgaloméként jellemezte az ahhoz fűzött „nagy várakozásokat". Még akkor is, ha valamilyen előnyöket lehetne kicsikarni, érvelt a Post, azok túl csekélyek. „Nagy a kísértés, hogy elfogadjuk azt az ötletet, hogy a titoizmus támogatásával rést ütünk a szovjetek monolit birodalmán", de ennek érdekében sem éri meg az amerikai eszményeket feladni. „Ez idáig az amerikai befolyás a többi ország azon meggyőződésén alapult, hogy a szavaink összhangban vannak a tetteinkkel - fejtette ki a Post - Egy kommunistával való együttműködés annak érdekében, hogy megmentsük a világot a kommunizmustól, nem nagyon illik a képbe."35 Számos konzervatív kongresszusi tag teljes mértékben elutasította a Titónak szánt segélyt a jugoszláv belpolitika fejleményei miatt. Az indianai William E. Jenner szenátor elítélte a kereskedelmi kedvezményeket és kölcsönöket, Tito kormányát „a létező legzsarnokibb diktatúrának és despotizmusnak" bélyegezve.36 A Jugoszláviának szánt élelmiszersegély ügye fölötti vita során az McClellan arkansasi szenátor leszögezte: „Szeretnék a bajba jutott embereken segíteni..., de egyetlen árva amerikai dollárt sem kívánok bármilyen kommunista kormány segélyezésére vagy támogatására fordítani."37 A maine-i Owen Brewster szenátor az adminisztráció politikáját olyan „különös gyakorlatként" jellemezte, „amelyik egyes kommunistákat jónak, másokat rossznak nevez ki". „Úgy tűnik - folytatta -, hogy Kínában ez az elv nem nagyon vált be." A „jó" kínai kommunisták „most amerikaiakat gyilkolnak Eszak-Korea hegyeiben. (...) Ha a titoizmus ezt jelenti Kínában - fejezte be a fejtegetését -, miért gondoljuk, hogy másként lesz Jugoszláviában?"38 A képviselőház egyes tagjai „hallgatási díjként", „piszkos ügyletnek" és „erkölcsi árulásnak" fogták fel az élelmiszersegélyt.39 „Manapság az a baj az amerikai külpolitikával - észrevételezte a pennsylvaniai Fulton képviselő -, hogy megpróbálunk régi korrupt rendszereket megmenteni, s megpróbáljuk fenntartani a status cjuót az elvektől függetlenül." Arra hívta fel a kongresszust, hogy mutassa meg: „nincs szükségünk pénzen vett barátokra vagy kétes szövetségesekre."40 2001. tavasz-nyár 161
