Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2001 (7. évfolyam)
2001 / 1-2. szám - HIDEGHÁBORÚ - Byrnes, Mark S.: A Titónak nyújtott amerikai segély
Mark S. Byrnes „nem engedhetjük meg magunknak, hogy minden egyes országot lakmuszpróbá- nak vessünk alá, és csak a tiszta kékeket fogadjuk el".27 A The Times bevallotta, hogy a Jugoszláviának szánt segély melletti kiállást a jobboldali diktátoroknak - mint Franco - juttatott segítség megadása melletti érvelésként is fel lehet használni; ez utóbbit egyébként a The Times következetesen ellenezte. A The Times egyértelműen a pragmatikusság mellett tört lándzsát az erkölcsi meggondolásokkal szemben a Tito és Franco közötti különbség tárgyalásakor: „amikor Titónak segélyt folyósítunk, akkor a kommunista front egyik fontos disszidensének adunk segítséget, s ebben az értelemben önmagunkat is segítjük. Jugoszláviában még bármi megtörténhet."28 Az érvelést nem vitték végig, de az üzenet világos volt. Egy olvasó később a szerkesztőségnek küldött levelében vonta le a megfelelő következtetést: „mivel Franco szilárdan a kommunistaellenes táborban van, egy fillért sem kell költenünk rá vagy a fasiszta rendszerére." Ez, ahogy az olvasó helyesen rámutatott, „távol áll egy erkölcsi érveléstől".29 A The New York Timesbarx megjelent szerkesztőségi cikkek időnként átvették az adminisztráció érvelését, mely szerint az amerikai külpolitika a szovjet imperializmus s nem a kommunizmus ellen lép fel. Sőt, a lap kategorikusan cáfolta, hogy a kommunizmus valaha is ellenség lett volna: „a Nyugat soha nem üzent háborút a kommunizmusnak magának..., hanem mindössze a kommunista összeesküvésnek és agressziónak." Ha egy olyan ország, mint Jugoszlávia, lemond az agresz- szióról, „akkor a saját embereire kell hagyni a dolgok intézését". Azaz a kommunizmusnak mint belpolitikai ideológiának a visszaszorítása nem a Nyugatnak általában vagy szűkebben az Egyesült Államoknak a feladata. A zsarnokság létezhet, ha nem terjeszkedik.30 Az adminisztráció más támogatói nyíltan elismerték a Jugoszlávia-politika valódi erkölcsi igazolhatóságának a hiányát. Egy 1950. februárban H. M. Markham tollából az American Mercuryban megjelent cikkben a szerző azzal érvel, hogy egyszerű arra a kérdésre a válasz, hogy mit kellene az Egyesült Államoknak csinálni Titóval: „ügynökként kellene hasznát venni a szovjet front megbontásában." Markham, aki egyáltalán nem kerülte el a kérdés erkölcsi vonzatát, arra szólította fel az amerikaiakat, hogy „nézzenek... szembe a tényekkel: ...a titoizmus támogatása erkölcstelen - mélyen erkölcstelen". Markham azonban továbbment, s kifejtette, hogy miközben az amerikaiaknak nem szabad túl lelkesen Tito mögé állniuk, „továbbra is fel kell használni őt, mint ahogy egy háborúban az ellenséges hadseregből átszökött dezertőröket is felhasználják". Mihelyt megnyeri a Nyugat a hidegháborút, „a jugoszlávoknak... kell eldönteni azt, mit csináljanak kegyetlen elnyomójukkal". így Tito napjai meg vannak számlálva, a számonkérés csak késik, de nem marad el, s időközben fel lehet használni a szovjet hatalom előrenyomulásának megakadályozására.31 160 Külpolitika
