Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2001 (7. évfolyam)
2001 / 1-2. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Garadnai Zoltán: A magyar-francia diplomáciai kapcsolatok története, 1945-1966
A magyar-francia diplomáciai kapcsolatok története, 1945-1966 azt az NDK elismerésével szakítópróba elé vigye. A német keleti határokkal kapcsolatban pedig megegyezett a két tárgyaló fél véleménye.76A Francia Kommunista Párt vezetősége egyértelműen pozitívan értékelte a szocialista országok kapcsolatainak javulását Párizzsal, mivel ebben a párt saját belpolitikai pozícióinak az erősödését is látták.77 Péter János végső összegzése a látogatással kapcsolatban az alábbi volt: „hivatalos párizsi látogatásom eredménye és hatása arra mutat, hogy helyes és célszerű a fejlett kapitalista országokkal tovább fejleszteni bilaterális kapcsolatainkat, helyes hivatalos találkozókon eszmecserét folytatni fontos nemzetközi kérdésekről, különös tekintettel kihasználva a fejlett kapitalista országok között mutatkozó ellentéteket."78 A magyar külügyminiszteri látogatás utótörténetéhez tartozik, hogy Péter János 1965. január 21-én elkészítette jelentését, amelyet a 1965. január 26-ai tájékoztatóján a Politikai Bizottság tudomásul vett, és egyben döntést hozott arról, hogy a francia külügyminiszterrel folytatott tárgyalásokról tájékoztatni kell a szovjet külügyminisztériumot.79 Francfort budapesti francia nagykövetet február 2-án fogadta Szilágyi Béla külügyminiszter-helyettes. A nagykövet látogatásának egyetlen célja az volt, hogy megtudja, Péter János milyen benyomásokkal érkezett vissza Párizsból. A francia nagykövet elmondta, hogy a megbeszélések hangját nagyon őszintének tartotta, és általában ez volt a benyomása mindenkinek. Meglepetéssel nyilatkozott viszont arról, hogy a magyarok érdeklődést mutattak az „Európai Európa" fogalma iránt, és a konzuli egyezmény megkötésének a gondolata is újdonságként érte. Ezek a kérdések ugyanis a korábbi megbeszélésein sohasem merültek fel, és ezért Francfort meg szerette volna tudni, hogy honnan vették ezt az ötletet a magyarok. Szilágyi Béla azt válaszolta erre, hogy ezek a kérdések tulajdonképpen csak most értek be, és ezért előbb nem is lehetett volna azokat feltenni.80 A konzuli egyezménnyel kapcsolatban a magyar külügyminiszter-helyettes megállapította, hogy eddig a magyar külügyminisztérium az osztrákokon kívül senkivel se tárgyalt erről a kérdésről, és az amerikaiakkal is csak bizonyos részkérdésekben történt egyeztetés. Legjobb tudomása szerint az Egyesült Államok még a Szovjetunióval kötött konzuli egyezményt se ratifikálta.81 Ausztriával kapcsolatban a francia nagykövet megjegyezte, hogy a hagyományos magyar-osztrák kapcsolatokat Budapest hídnak akarja felhasználni a Nyugat felé. Erre válaszul a magyar diplomata kijelentette: „amint láthatja, nincs szükségünk semmiféle hídra. Franciaországgal sem kellett mást igénybe venni, és az angolokkal sem volt erre szükség".82 A magyar pártvezetés továbbra is igyekezett kihasználni a nemzetközi légkör javulását és a Magyarországgal szembeni francia hozzáállás pozitív irányú módo2001. tavasz-nyár 121
