Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2001 (7. évfolyam)
2001 / 1-2. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Garadnai Zoltán: A magyar-francia diplomáciai kapcsolatok története, 1945-1966
Garadnai Zoltán sulását, és a kapcsolatok stabilizálására törekedett, ami megegyezett a francia érdekekkel. Ezt mutatja az is, hogy 1965. február 12-én a Sazarin francia nagykövetségi tanácsos által adott vacsorán részt vett Görög Erzsébet megbízott osztályvezető, akinek a jelentéséből megtudhatjuk, hogy Kádár János parlamenti beszéde a vacsora fő témája volt. Sazarin megállapította, hogy Kádár János beszéde nagyon tetszett neki. Ugyan véleménye szerint a magyar pártfőtitkár a francia-magyar kapcsolatokra vonatkozóan újat nem mondott, de megerősítette a Péter János által Párizsban mondottakat.83 Tájékoztatta továbbá a magyar diplomatát arról, hogy a budapesti francia nagykövetség személyzetét majdnem egészében lecserélik.84 Francfort nagykövetet február 9-én fogadta Péter János, akinek a beszélgetés elején elmondta, hogy örül a párizsi tárgyalás sikerének, Couve de Murville is ezt közölte vele. Francfort bejelentette továbbá, hogy végigjárta azokat a minisztériumokat Párizsban, amelyek érdekeltek a megbeszélt szerződések és megállapodások előkészítésében.85A tárgyalások híreit a Budapesten szolgáló nyugati diplomaták is nagy érdeklődéssel várták86A beszélgetés során, érzékeltetvén a budapesti diplomáciai testület érdeklődését, kifejtette, hogy a nyugati diplomaták „valósággal rávetették magukat" az információszerzés céljából. De Gaulle sajtókonferenciájára hivatkozva a francia nagykövet megállapította, hogy a francia álláspont a német kérdésben abba az irányba haladt előre, amelyről Couve de Murville-lel Péter János beszélt.87 A francia nagykövet kifejtette továbbá, hogy az a párizsi javaslat, amely a Németország keleti szomszédaival való együttműködésre vonatkozik, a német kérdés rendezése tárgyában, további eszmecserék alapjául szolgálhat. Erre válaszul a magyar külügyminiszter megjegyezte, hogy a francia álláspont ebben a kérdésben valóban kedvező irányba haladt előre, és erről további eszmecserét kell folytatni, azonban a pontos időpontban még nem történt megegyezés.88 A szocialista országokkal történő szorosabb diplomáciai együttműködés érdekében Vadász Frigyes, az V. Területi Osztály helyettes vezetője 1965. január 20-án tájékoztatta a keletnémet és csehszlovák tanácsosokat, valamint a lengyel sajtóattasét. Mivel a német és a csehszlovák nagykövetség részéről előzetesen érdeklődés mutatkozott Péter János párizsi tárgyalásai iránt, a Külügyminisztérium ezt a formát tartotta célszerűnek az információ átadására. A „baráti" diplomaták elsősorban az „Európai Európa" koncepciót (annak összeegyeztethetőségét az EGK- val) és az ENSZ alapokmány 19. cikkelyével kapcsolatos francia külügyminiszteri kijelentéseket tartották a legfontosabbnak.89 Szilágyi Béla kérésére január 27-én Gyenyiszov szovjet diplomata látogatás tett a magyar külügyminiszter-helyettesnél, aki átadta neki a magyar és francia külügyminiszterrel folytatott megbeszélésről készített jelentést. Szilágyi Béla, miután ismertette a jelentés tartalmát, kérte, hogy azt Gromikó szovjet külügyminiszterig Külpolitika
