Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2001 (7. évfolyam)
2001 / 1-2. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Garadnai Zoltán: A magyar-francia diplomáciai kapcsolatok története, 1945-1966
Garadnai Zoltán gyezte meg, hogy minden emigrációval van probléma, a magyarországi meghívást viszont elfogadta.70 Péter János párizsi látogatásának értékelése Péter János párizsi látogatása magyar szempontból nézve meglepően nagy és Magyarország számára kedvező hangvételű publicitást kapott, a francia rádióban, sajtóban és televízióban egyaránt. Ugyanakkor a nemzetközi visszhang is élénk volt, amit mutat a magyar külügyminisztérium sajtóosztálya által elkészített terjedelmes sajtóvisszhang-összefoglaló is.71 A látogatás diplomáciai jelentősége túlnőtt a két ország kapcsolatain, de Péter János értékelése szerint a francia sajtó nagymérvű érdeklődése elsősorban azzal volt magyarázható, hogy megérkezésekor érdeklődést mutatott az Európai Európa, a kiszélesített Európa és a független Európa gondolatköre iránt.72 Péter János a látogatást eredményesnek ítélte, amely során a magyar fél elérte mindazt a célt, amelyet a Politikai Bizottság és a kormány elé kitűzött. Péter János értékelése szerint először fordult elő, hogy magyar külügyminiszter hivatalosan látogatást tett Franciaországban, és egyben ez volt az első olyan alkalom, amikor magyar külügyminiszter, meghívás alapján, NATO-tagországba hivatalosan ellátogatott. Magyar szempontból a tárgyalásokat jelentős politikai sikernek lehetett elkönyvelni. A két ország kapcsolatát nézve négy megállapodás aláírására, hivatalos parlamenti küldöttségcserére, valamint Couve de Murville magyar- országi viszontlátogatása történtek előkészületek. Összegezve: a két ország viszonya 1945 után húsz évvel normalizálódni kezdett, de ez elsősorban a külpolitikai érdekazonosság felismerésének volt köszönhető73 A gazdasági kapcsolatokban még nagyon sok volt a vitás kérdés, kulturális téren pedig olyan erős volt a francia hegemónia, elsősorban a nyelvtanulás szempontjából, hogy itt Magyarország egyszerűen nem tudott egyenrangú félként megjelenni.74 Francia oldalról a szocialista országok külügyminisztereinek párizsi látogatásai részben De Gaulle pozíciójának erősítését szolgálták a közelgő tanács-, illetve elnökválasztás előtt. A magyar külügyminiszter véleménye szerint, és ezt a sajtókommentárok is alátámasztották, a párizsi meghívás beleilleszkedett a nyugati országok, és azokon belül Franciaország kelet felé irányuló fellazítási politikájába. Ugyanakkor Párizs azt hangoztatta, hogy a szocialista országok Franciaországhoz való közeledése azért is történik, mert azon keresztül a NATO-országok közötti, különösen az amerikai-francia- és a francia-NSZK-ellentétek mélyítését igyekeznek elérni.75 A német kérdésben, különösen az NDK elismerésére vonatkozóan a merev francia álláspont a francia-NSZK-viszonyból következett. Franciaország számára nagyobb jelentőséggel bírt az NSZK-val való jó viszony, mintsem hogy 126 Külpolitika
