Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2001 (7. évfolyam)
2001 / 1-2. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Garadnai Zoltán: A magyar-francia diplomáciai kapcsolatok története, 1945-1966
A magyar-francia diplomáciai kapcsolatok története, 1945-1966 szont Couve de Murville az alábbit válaszolta: „...nem várhattam tőle igenlő választ. Ők nem presszionálhatják Bonnt, hogy beletörődjék Németország felosztásába. Az Odera-Neisse-határt végérvényesnek tekintik."57 A magyar külügyminiszter a multilaterális atomütőerő58 kiépítésével kapcsolatban szintén aggodalmait hangsúlyozta, ennek jogosságát a francia külügyminiszter sem vitatta. Elismerte azt is, hogy ez megnehezíti a német kérdés megoldását, ami egyben a német egységgel szembeni fő ellenérvként is felhozható. Ugyanakkor érdeklődött afelől, hogy az MLF létrehozása esetén a Varsói Szerződés országai létrehoznának-e valami hasonlót.59 A francia külügyminiszter ugyanakkor, legalábbis magyar értékelés szerint, feltűnően sokat kérdezősködött a magyar-osztrák kapcsolatok alakulásáról. Couve de Murville konkrétan felvetette azt a kérdést, hogy Magyarország ellenzi-e Ausztria csatlakozását a Közös Piachoz. Péter János válasza erre egyértelmű volt: „Európa, így Közép-Európa biztonsága szempontjából nézve igen lényeges Ausztria semlegessége."60 A magyar kormány számára Ausztria integrációja egyet jelentene az Anschluss egyfajta formájával. Ez viszont magával vonta volna az NSZK befolyásának növekedését a térségben, ami viszont Franciaország számára szintén nem volt elfogadható. A tárgyalásokon a nemzetközi kérdések közül az atomleszerelésről, a délkelet-ázsiai helyzetről és az ENSZ-szel kapcsolatos pénzügyi kötelezettségekről volt még szó. Az atomleszereléssel kapcsolatban a franciák az atomhatalmak konferenciáját61 akarták elérni. A délkelet-ázsiai francia semlegességi javaslattal62 a magyar kormány egyetértett, mint ahogy abban a kérdésben is, hogy amennyiben az ENSZ-közgyűlés a 19. §-át végrehajtja, Franciaország kivonulásához Magyarország és a Szovjetunió egyaránt csatlakozna.63 A magyar-francia kétoldalú kapcsolatok szintén lényeges elemét képezték a tárgyalásoknak. A két politikus megbeszélésein csak az elvi fontosságú kérdések tisztázása történt meg, ami a későbbiekben folyamatos egyeztető munkát és tárgyalást igényelt mindkét fél részéről. A kétoldalú kapcsolatokra vonatkozóan a tárgyalásokon megállapodás született hosszú lejáratú kereskedelmi,64 kulturális,65 műszaki-tudományos66 és konzuli67 egyezmény jövőbeni aláírásáról. A magyar szempontból nézve igen fontos gazdasági kapcsolatok témakörében kiderült, hogy a francia külügyminiszter nem kívánt részletkérdésekről tárgyalni, és ezt a szakértőkre bízta.68 Ugyanakkor a magyar külügyminiszter az előzetes tárgyalási irányelvek ellenére sem vetette fel a francia hitelnyújtással kapcsolatos magyar igényeket, mivel nem akarta, hogy azt a franciák a sajtó pozitív visszhangjának ellensúlyozására használják fel.69 Péter Jánosnak a franciaországi jobboldali magyar emigrációra vonatkozó felvetésére vendéglátója nem válaszolt, hanem csak általánosságban je2001. tavasz-nyár 125
