Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2000 (6. évfolyam)
2000 / 1-2. szám - EURÓPAI UNIÓ - Bajtay Péter: Az Európai Unió a nemzetközi rendben
Bajtay Péter AKCS-országokban nyílt delegációk száma mintegy 240%-kal (!) növekedett 1989 óta.67 1998-ban a Bizottság külszolgálata által alkalmazott tisztviselők száma 637 volt, amely jelentős növekményt mutat 1993-hoz képest (518), bár még messze van például a brit Foreign Office által alkalmazott tisztviselők számától (1700). A Bizottság kezdeményezési és végrehajtási jogköreinek hiánya ellenére, a gyakorlatban, a tagállamok mégis széles körben támaszkodtak a Bizottság helyi delegációinak, képviseleteinek stb. szakmai felkészültségére s fokozatosan tájékoztatják őket, s vonják be a bizottsági képviselőket e két terület végrehajtásába. Ezáltal a tagállamok és a Bizottság helyi külképviseleteinek addig is létező együttműködése új lendületet kapott. Az új lendület az amszterdami szerződés 20. (ex-J. 10.) cikkében is kifejezésre jutott, amikor az megerősítette az EUSZ J.10.-es cikkét, kimondva, hogy „a tagállamok diplomáciai és konzuli missziói valamint a Bizottság Delegációi harmadik országokban és nemzetközi konferenciákon, és képviseleteik a nemzetközi szervezeteknél, működjenek együtt abban, hogy a Tanács által elfogadott közös álláspontokat és közös akciókat ezekkel összhangban végrehajtsák". Bár, hozzá kell tenni, hogy az együttműködés milyenségéről a szerződés nem szól, s arról sem tesz említést, hogy a Bizottság külképviseleti szolgálatát mások, azaz a tagállamok, miképpen használják, használhatják fel. Az amszterdami szerződés ezen pontjának végrehajtása érdekében a Bizottság eddig az időpontig még nem formalizált javaslatokat vetett fel. Tette ezt azon megfontolások alapján is, hogy a CFSP végrehajtásának pénzügyi aspektusai az 1. pillér hatáskörébe tartoznak, amely tény közösségi feladatokat ró a Bizottságra. Továbbá, mert Amszterdam után a Bizottság az egyetlen állandó intézmény a megreformált trojkában (soros elnök, főmegbízott és Bizottság képviselője), ami külpolitikai ügyeket illet. Ezen informális javaslatok a következő területekre terjednek ki:- gyakorlati segítség nyújtása különböző EU-intézmények számára (Tanácsi Titkárság, ÉP parlamenti küldöttségek, különmegbízottak) hivatalos látogatások során;- az amszterdami szerződés által létrehozott CFSP-főmegbízott számára formális támogatási hálózatot kínálhatnak a bizottsági delegációk, a különmegbízottaknak pedig egyfajta „logisztikai" bázisként szolgálhatnak;- nem kizárólag a CFSP-ből adódó lehetőségek végrehajtásából kiindulva, az adott fogadóállamban képviselettel nem rendelkező tagállamok számára bizonyos (diplomáciai) szolgáltatások elvégzése a helyi delegáció infrastruktúrájának felhasználásával. Ez a lehetőség elsősorban olyan esetekben áll fenn, amikor egy adott tagállam anyagi megfontolásokból nem kíván a fogadó országban egy egész nagykövetséget működtetni, azonban továbbra is jelen kíván lenni az országban68;- az úgynevezett „Partnerségi program" keretében, amely a tagállami nagykövetségek és a bizottsági Delegációk közötti együttműködést hivatott elmélyíteni, lehetőség tagállami diplomaták számára, hogy Delegációkon dolgozzanak (első beosztotti vagy tanácsosi rangban)69; 98 Külpolitika
