Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2000 (6. évfolyam)
2000 / 1-2. szám - EURÓPAI UNIÓ - Bajtay Péter: Az Európai Unió a nemzetközi rendben
Az Európai Unió a nemzetközi rendben Azáltal, hogy az amszterdami szerződés a 3. pilléres kormányközi együttműködés bizonyos elemeit (menekültügy, vízumpolitika, migrációs politika,) az 1. pillér közösségi hatáskörébe utalta, s így ezeken a területeken 2004. május 1-jétől a Bizottság kizárólagos kezdeményezési jogkörrel lesz felruházva, újabb lehetőségeket kínál, és terheket ró a Bizottság külképviseleteire. Ebből következően, a hagyományosan nagykövetségi feladatok egy nagy részének, például a konzuli tevékenységnek átvétele a Delegációk kompetenciájába fog kerülni. E változás már most a nagykövetségi és delegációs létesítmények/infrastruktúra megosztásának átgondolására készteti az érintett intézményeket. S nemcsak azért, mert a közvélemény, e kezdeményezési jogkör átvétele után hamarosan, a Delegációkat a konzuli munka terepével fogja azonosítani. A tagállami külképviselet tendenciája egyébként jelenleg az, hogy a nagyobb hatékonyságú érdekképviselet és ésszerűsítése jegyében bizonyos tagállami csoportok már most megosztják egymással létesítményeiket (uniós műszóval co-location).70 E tendenciában a bizottsági delegációk egyfajta alternatívát kínálhatnak fel azon tagállamok számára, amelyek - elsősorban anyagi megfontolások miatt - a co-locationt sem engedhetik meg maguknak más tagállamokkal. A fentiek alapján megállapítható, hogy a kilencvenes években, a maastrichti és amszterdami szerződéseknek köszönhetően, felerősödött az a tendencia, hogy jelentős tagállami jogkörök átkerültek a Bizottság „kezelésébe" olyan területeken, amelyek külkapcsolati relevanciával bírnak, s ezáltal külországi képviseletüket a Bizottság külszolgálata veszi át. E tendencia olyan felhajtóerőket tett szabaddá, amelyek a következő utópisztikusnak tűnő következtetések levonására bátoríthatnak fel: az integrációs folyamat logikájának megfelelően a tagállami külszolgálati hatáskörök szűkülése és ezzel párhuzamosan a bizottsági külszolgálati háló bővülése egy olyan utópisztikus állapot kontúrjait is felsejteti, amelyben a tagállamok külképviseleti rendszere teljesen átalakul, akár meg is szűnik, feladataik közösségi feladatokká válnak, amelyek külső képviseletét a Bizottság külszolgálati hálózata vállalja át. Jelenlegi ismereteink mégsem engedik azt a következtetést levonni, hogy egy távoli jövőben e bizottsági külszolgálati hálózat képes lenne arra, hogy az összes tagállamot képviselje, azok „németségét", „angolságát" stb.; hagyományaikat, kultúrájukat, történelmüket és az adott reláció kétoldalú kapcsolatainak egészét. Annak potenciálja, hogy e külszolgálat rendszer a tagállamok közös külszolgálati rendszerévé fejlődjék, jelenleg meglehetősen csekély. A tanulmány a szerzőnek az uniós külkapcsolatokat elemző készülő doktori értekezésének felhasználásával íródott. A szerző az Európai Bizottság Delegációjának politikai tanácsadója, a tanulmányban kifejtett gondolatai magánvéleményét tükrözik, és nem feltétlenül esnek egybe az Európai Bizottság álláspontjával. 2000. tavasz-nyár 99
