Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2000 (6. évfolyam)
2000 / 1-2. szám - EURÓPAI UNIÓ - Bajtay Péter: Az Európai Unió a nemzetközi rendben
Bajtay Péter nemzetközi jogalanyiságot és (ii) nem is rendelkezik nemzetközi jogképességgel. Ezek után felmerülhet az a nemzetközi jogi filozófiai kérdés, hogy az Európai Unió egésze egyáltalán nemzetközi szervezet-e, ha e szervezetiség semmilyen kritériumának nem felel meg. Az Európai Unió (nemzetközi) jogalanyiságának hiánya, illetve e konstrukció kétértelműsége viták táptalaja azóta is. Sokan úgy vélik, hogy a jogalanyiság kérdése az európai integráció folyamatának irányáról szól.44 Maastrichtban a tagállamok nem tudtak megállapodni az unió jogi státusáról, ezért nem adtak neki jogalanyiságot; egy olyan entitást hoztak létre, amely „képes nemzetközi szervezetként fellépni, de amely nem rendelkezik a jogalanyiság klasszikus jellemzőivel".45 Következésképpen, az Európai Uniónak sem kapacitása, sem kompetenciája nincs, hogy önállóan cselekedjen és nem is tekinthető független nemzetközi szervezetnek - rá a nemzetközi jogi szabályok nem vonatkoznak, csupán a tagállamokra. Alapvető változást az amszterdami szerződés se hozott ezen a téren. A tagállamok azzal utasították el azt az igényt, hogy a közösség hatásköri illetékességét teljes egészében az unió vegye át, hogy ezáltal a Tanács túlhatalmat kapna, és fontos nemzeti érdek- területek, mint a 2. és 3. pillér sérülnének, hiszen kikerülnének a tisztán tagállami ellenőrzés alól. így, jogalanyiság hiányában, az unió képviselete, mint külön entitás, nemzetközi fórumokon továbbra is tisztázatlan maradt. E külső képviseletet továbbra is sok intézmény látja el (Elnökség, Bizottság, illetve a trojka, azaz a megváltozott trojka, amely Amszterdam után három tagállam helyett az unió soros és - szükség esetén - soron következő elnökét, a külpolitikai főmegbízottat és a Bizottság képviselőjét foglalja magába, tehát három helyett négy szereplőt), amely nem segíti azt a törekvést, hogy az unió egy hangon szólaljon meg a nemzetközi színtéren.46 Az unióról a külvilágban percipi- ált kép pedig jóval több, gazdagabb, mint amelyet az unió jogi státusa „megengedne". Bár a külső hatásköri illetékesség kiterjesztése tekintetében a tagállamok képtelenek voltak előrevinni az integráció folyamatát, két olyan körülményre mégis érdemes a figyelmet felhívni, amelyről az amszterdami szerződés eredményeinek értékelésekor ritkán esik szó. Egyrészt a Tanács a közös kül- és biztonságpolitika területén egyhangú döntés alapján jogosítványt kapott arra, hogy megállapodásokat köthessen harmadik országokkal és nemzetközi szerződésekkel. E körülmény figyelemre méltó és ritkán idézett lépés az Európai Unió nemzetközi jogalannyá válásának útján. Másrészt az is figyelemre méltó és szintén ritkán idézett körülmény, hogy bár a közösség nemzetközi jogalanyiságát az unió Amszterdamban valóban nem vette át, de - a harmadik pillér területén - olyan jelentős feladatokat tettek át közösségi szintre (schengeni egyezmény, menekültkérdések, vízumpolitika), azaz az 1. pillérbe, amelyek korábban kormányközi illetékesség alá tartoztak. így azok, „közösségiesítésük" révén, a szerződés hatályba lépésével a közösség nemzetközi illetékességének/jogalanyiságának tárgyává válnak. Lévén ezeknek a feladatoknak határozott külkapcsolati profiljuk, 90 Külpolitika
