Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2000 (6. évfolyam)
2000 / 1-2. szám - EURÓPAI UNIÓ - Bajtay Péter: Az Európai Unió a nemzetközi rendben
Az Európai Unió a nemzetközi rendben Az RSZ 308. (ex-235.) cikke is lehetőséget kínált a közösségi külső hatáskör és jog- alanyiság kiterjeszthetőségére. E cikk mondja ki azt, hogy ha a közösség valamely céljának megvalósításához a közösség fellépése szükséges, és a szerződés az erre vonatkozó hatáskört nem írja elő, a Tanács meghozza a szükséges rendelkezéseket.42 A közösségnek egy sor nemzetközi partnerrel (például Kanadával, az ASEAN-országokkal, az andesi csoporttal) kötött nem preferenciális kereskedelmi megállapodásai erre a cikkre alapozódnak. Az integrációs folyamat fejlődéstörténetének, a külső hatásköri illetékesség szempontjából lényeges állomása volt az EUSZ hatálybalépése (1993). A tagállamok létrehoztak egy konstrukciót, amely erősítette azt a tételt, miszerint az Európai Unió egy más típusú szereplője a nemzetközi rendszernek. Kitágították az Európai Közösségek mint nemzetközi szervezet fogalmát azáltal, hogy egy hárompilléres felépítményben a tagállamok maguknak jogokat szereztek és kötelezettségeket vállaltak a kül- és biztonságpolitika valamint a bel- és igazságügyi együttműködés területein. Tették ezt anélkül, hogy az unió egészét nemzetközi jogalanyisággal ruházták volna fel, azaz külső hatásköri illetékességgel hatalmazták volna fel.43 A közösség - most már Európai Közösség néven - továbbra is megmaradt a nemzetközi közjogi kapcsolatok alanya, a második (Common Foreign and Security Policy=CFSP) és harmadik pillérben (JHA=bel- és igazságügyi együttműködés) viszont illetékességet nem szerzett, a közösségi jog részét nem képezte és így természetesen rá az Európai Bíróság hatásköre sem terjed ki. A tagállamok e két területen érdekeiket a nemzetközi jog és nem a közösségi jog alapján képviseltetik. Egyébként bármely ország csatlakozása mint jogi aktus során csakis az Európai Unióhoz lehet csatlakozni, hiszen ezáltal az új tag az alapító szerződések és azok módosításainak (például EUSZ) részévé válik, s szerez mind a közösségi mind pedig a nemzetközi jogból származó jogokat és vállal kötelezettségeket ugyanarra. E probléma bonyolultságát növeli az a korábban már taglalt körülmény is, hogy nemcsak hogy kizárólag az Európai Unióhoz lehet csupán csatlakozni, hanem kizárólag az uniót illeti meg a harmadik országok/partnerek általi elismerés „joga". (EK elismerése nem lehetséges, azonban harmadik országok/partnerek aktív diplomáciai képviseleti jogukat a közösség és nem az unió felé gyakorolják) Furcsa mód azon unió felé, amely a tagállamok akaratából a nemzetközi kapcsolatokban nem jogképes, s ellentétében „alkotóelemével", az Európai Közösséggel, nem vállalhat jogokat és nem szerezhet kötelezettségeket a nemzetközi színtéren. (Egyetlen egy területen jogképes, mégpedig a Csatlakozási szerződés vonatkozásában, amely az unió nevében kerül aláírásra, s az életbelépésével, hiszen a római szerződés módosítására kerül sor, a közösségi jog részévé válik (EUSZ 49. (ex-O.) cikke). Az unióhoz való csatlakozás egyben a három közösséghez való csatlakozást is jelenti. A csatlakozás pillanatában e nemzetközi jogi aktus közösségi jogi aktussá is átalakul) Tehát egy olyan nemzetközi szervezettel állunk szemben, amely a tagállamok akaratából kifolyólag (i) elismerés révén sem szerezhet 2000. tavasz-nyár 89
