Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2000 (6. évfolyam)
2000 / 1-2. szám - EURÓPAI UNIÓ - Bajtay Péter: Az Európai Unió a nemzetközi rendben
Bajtay Péter hogy az unió mint egységes egész konzisztenciáját a külkapcsolatok területén, a biztonság-, gazdasági és fejlesztési politikában biztosítsák. Bár a vegyes illetékesség meglehetősen jól definiált és használt a közösségi jogban és gyakorlatban, harmadik partnerek mégis gyakran nehezen fogadják el, hogy a közösség és a tagállamok jogosítványai együtt érvényesülnek (co-exist).34 Jellemző területe e hatásköri illetékességnek a társulási politika. 3. A gyakorlatban létezik egy olyan terület is, ahol a közösségnek és a tagállamoknak a külső hatásköri illetékessége párhuzamosan áll fenn. (Tulajdonképpen ez vegyes illetékességhez tartozik.) Az illetékességek tisztázatlansága, elválasztásának milyensége gyakran forrása a közösség és a tagállamok közötti ellentéteknek. Jellemző területe a párhuzamos illetékességnek a szellemi tulajdonjog kérdése. Természetesen azokon a területeken ahol sem a közösségnek, sem a közösségnek a tagállamokkal együtt nem áll fenn hatásköri illetékessége, ott, gyakran az alapító szerződések által meghatározva (például az 1968-as brüsszeli egyezmény, vagy az amszterdami szerződés életbe lépéséig a schengeni egyezmény - ez utóbbit eredetileg nem az összes tagállam hanem csak egy csoportjuk kötötte), kizárólagosan az egyes tagállamok, együtt vagy külön-külön, járhatnak el. Az így kötött megállapodások nem minősülnek az Európai Közösség szerződéseinek és ezért - az Európai Bíróság 1973-as határozata alapján - nem is tekinthetők a közösségi jog szerves részének, így rájuk nyilván nem is terjedhet ki a Bíróság jogköre.35 A közösség külső hatásköri illetékessége tisztázására és a közösségi jog határainak megvonására a hetvenes években az Európai Bíróság egy sor jelentős határozatot hozott. Az 1971-es úgynevezett AETR határozatában36 a Bíróság értelmezte a közösség jogalanyiságát megállapító 281. (ex-210.) cikket és elismerte a közösség „közvetett szerződés- kötési illetékességét" („implied treaty-making powers"), azáltal, hogy megállapította: a közösség rendelkezik azzal a képességgel (capacity), hogy olyan területeken is kössön nemzetközi megállapodásokat partnereivel, ahol nincs kifejezett külkapcsolati hatásköre, de az adott területeken rendelkezik közösségi jogosítványokkal (például halászat, kutatás-fejlesztés stb.). Ez tulajdonképpen azon fontos jogelv megállapítását jelentette, miszerint a belső közösségi intézkedések rendszere nem elválasztható a közösség kül- kapcsolatokra vonatkozó intézkedéseitől.37 így a közösségnek mind kifejezett (express)38 (lásd KKP vagy társulási politika) és „ki nem fejezett", azaz utaló (implied) jogosítványai (például halászati politika, környezetvédelem stb.) is vannak a külkapcsolatok területén. Az 1977-ben született 1/76. számú bírósági vélemény is megerősítette ezt.39 Ez arra utal, hogy potenciálisan bármely belső hatásköri illetékesség nemzetközi jogi illetékességgel/jogosítványokkal párosulhat40, feltéve, hogy azt az alapító szerződések vagy azok módosításai kifejezetten (és kizárólagosan) nem a tagállamok külső hatásköri illetékességébe utalják.41 88 Külpolitika