Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2000 (6. évfolyam)
2000 / 1-2. szám - EURÓPAI UNIÓ - Bajtay Péter: Az Európai Unió a nemzetközi rendben
Az Európai Unió a nemzetközi rendben „megbízást" adnak különböző, általuk működtetett közösségi (uniós) intézményeknek arra, hogy nemzeti érdekeik egy részét, szuverenitásuk adott szeleteit, nemzetek feletti keretekben hatékonyabban kezeljék/képviseljék.27 A (realista elméleti iskola nézeteiből táplálkozó) tapasztalatok pedig azt mutatják, hogy a tagállamok ilyen különleges formájú és tartalmú együttműködése nemhogy csökkentette de éppen hogy növelte nemzeti szuverenitásukat.28 Azaz a közösség (unió) a tagállamok közös érdekeinek és értékeinek eredője. A tagállamok közössége a nemzeti szuverenitásnak egy új minőségét hozza létre közösen meghatározott érdekek és értékek mentén. Következésképpen, a nemzeti szuverenitás és az abból táplálkozó közösségi (uniós) szuverenitás szimbiózisának tanúi lehetünk, annak, hogy a szuverenitás egy de nem oszthatatlan. A nemzeti szuverenitás „összegyűjtésének" („pooling of sovereignty") e mechanizmusa érvényesül(t) a külkapcsolatok területén is. Az Európai Közösség önmagában vagy a tagállamokkal együtt alakítja, szabályozza a külkapcsolatait, elsősorban is harmadik partnerekkel létesített nemzetközi megállapodások formájában. Ezen megállapodások a közösségi jog szerves részét képezik és, bár a közösség a tagállamokkal ellentétében nem territoriális hanem jogi entitás, földrajzi alkalmazhatóságuk azonos az RSZ földrajzi alkalmazhatóságával.29 A külső hatásköri illetékesség kiterjedése alapján e szabályozás közösségi jogi módozatait tekintve legalább három fő fajtája ismeretes: 1. A kizárólagos hatáskörű területeken az Európai Közösség kizárólagos jelleggel él nemzetközi jogalanyiságával. Ezeken a területeken a tagállamok önállóan nem érvényesíthetik nemzetközi jogi akaratukat, kizárólag a közösség, azaz nem köthetnek semmilyen nemzetközi megállapodást. Ezen illetékességben érvényesül a közösségi jog elsőbbsége a nemzeti jog felett.30 E hatáskörben a közösség, mint egyedüli szerződő fél, „kétoldalú" kapcsolatokat ápol. A legnagyobb hatású, legátfogóbb és egyik legrégebbi ilyen illetékességű terület az egységes elvek alapján működő közös kereskedelempolitika (1970 óta) továbbá a közös halászati politika (1979 óta) és a sokat vitatott versenypolitika is. 2. A vegyes hatáskörű területeken a közösség és a tagállamok együtt lépnek fel, s közösen szereznek jogokat és kötelezettségeket az általuk közösen kötött nemzetközi megállapodásokból.31 E hatáskörben a közösség a tagállamokkal együtt, mint szerződő felek, „multilaterális" kapcsolatokat ápolnak. A jogosítványok és kompetenciák pontos felosztása a közösség(ek) és a tagállamok között nem történik meg. A Bíróság ez irányú döntése a szerződő felek közös fellépését és szoros együttműködését írja elő a megállapodásnak a közösség és a tagállamok közös érdekeinek jegyében történő végrehajtásánál32 - ezen elv, azaz „a közösség nemzetközi képviselete egységének követelménye"33, a közösségi külkapcsolatok egyik alapelve. Ezen kötelezettséget „uniós" oldalról az EUSZ is megerősítette a 3. (ex-C.) cikkben, miszerint a Tanács és a Bizottság felelős azért, 2000. tavasz-nyár 87
