Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2000 (6. évfolyam)
2000 / 1-2. szám - EURÓPAI UNIÓ - Bajtay Péter: Az Európai Unió a nemzetközi rendben
Bajtay Péter erejű döntéseket, csupán ajánlásokat tehet. Az úgynevezett klasszikus nemzetközi szervezetek (például ENSZ) kormányközi szervezetek, s nem gyakorolnak közvetlen joghatóságot semmilyen területen az államok hatóságai, lakosai felett, hanem a döntések végrehajtásának jogát az egyes államokhoz „delegálják". A közösség viszont fennhatósága gyakorlásához közvetlenül beavatkozhat a tagállamokban19 a közösségi jognak a nemzeti joggal szembeni elsőbbsége (szupremácia) alapján.20 Megállapítható tehát, hogy, a jogi státust illetően, nincs még egy olyan nemzetközi szervezet, amelynek ilyen hatékony elsőbbsége lenne - a jog területén - tagállamaival szemben. Továbbá, hogy Keohane és Hoffmann szavaival éljünk, más nemzetközi szervezettel összehasonlítva a közösségnek egészen rendkívüli a teljesítménye végrehajtási képességeit illetően.21 2. Jogalanyiság és szervezetiség elválik egymástól. Az európai uniós szerződés (EUSZ) hatályba lépése óta (1993. november 1.), már az Európai Unió jelenik meg az integrációs folyamat nemzetközi szervezeteként, anélkül viszont, hogy nemzetközi jogalanyisággal vagy jogképességgel rendelkezne. Azokat továbbra is az RSZ által alapított három közösség hordozza, amely viszont már nem nemzetközi szervezet. Csatlakozás és elismerés kizárólag az unió irányába történhet, annak ellenére, hogy az ezekből származó közösségi jogokat és kötelezettségeket a felek továbbra is a közösség tekintetében gyakorolják.22 A római szerződések életbe lépésével (1958), az Európai Közösségeket alkotó három entitás (Európai Gazdasági Közösség (EGK), Európai Szén- és Acél Közösség (ÉSZAK) valamint az Európai Atomenergia közösség (Euratom) jött létre, amelyek mindegyike nemzetközi jogalanyisággal is fel lett felruházva.23 Ezáltal azok nemcsak „belső" hatásköri illetékességet kaptak, hanem a tagállamok által külső hatáskört is - így a nemzetközi kapcsolatok szereplőivé, alanyaivá váltak. Az 1967. július 1-én életbe lépett „Egyesülési Szerződés" összevonta e három entitást24, azonban mindhárom közösség nemzetközi jogalanyisággal lett felruházva, kifejezve a tagállamok azon szándékát, hogy tőlük különálló jogi entitást hozzanak létre.25 Mindhárom közösségnek, nemzetközi jog- alanyiságuk birtokában, jogosítványaik vannak nemzetközi megállapodások megkötésére és a nemzetközi színtéren való fellépésre. írásunk további részében külön nem térünk ki az ESZAK-ra és Euratomra mint külön jogi entitással rendelkező két közösségre, hanem kizárólag „a" közösséggel, a korábbi Európai Gazdasági Közösséggel (EGK), foglalkozunk behatóan. Az alapító hat tagállam azokon a területeken ruházta fel nemzetközi illetékességgel a közösséget, amelyeken a tagok együttműködésének szupranacionális formáját gazdasági és egyéb érdekeik érvényesítése szempontjából előnyösebbnek vélték mint a nemzeti kompetencia továbbélését. (Ginsberg ezt a „politics of scale" hatásával magyarázza, a kollektív fellépés előnyével az unilaterálissal szemben.26) Ez az „érdekátruházás" vagy más szóval „szuverenitástranszfer" végső soron nem jár(t) érdekvesztéssel, az addigi nemzeti hatáskör beszűkülésével/korlátozásával, hiszen a tagállamok mintegy 86 Külpolitika
