Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2000 (6. évfolyam)
2000 / 1-2. szám - EURÓPAI UNIÓ - Kiss J. László: A nemzetállamtól az integrált nemzetállamig-az integráció és a nemzeti érdekek viszonya
Kiss ]. László kodás eszközeivel megoldani. Ennyiben a hetvenes évek EK-válsága rendszerspecifikus volt, mivel a kívánatosnak tartott mértékben nem fejlesztettek ki mechanizmusokat a regionális egyenlőtlenségek kiegyenlítésére. A nyolcvanas évek második felének integrációs dinamikájának egy más gazdaság- politikai háttere volt. A neoliberális reneszánsz azt a belátást tükrözte vissza, hogy a piacgazdasági rendszereket a növekedés- és konjunktúrapolitika tekintetében csupán nagyon feltételesen lehet autonóm módon irányítani, azokat a szociálpolitika területén csak korlátozottan lehet befolyásolni. Az árupiacok felgyorsult intemacionalizálódása és a tőkeforgalom globalizálódása a „keynesianizmus egy országban" gyakorlatát megoldhatatlan nehézségek elé állította. A piac szuverenitását újra elismerték. A nemzeti liberális politika és nemzetközi deregulációnak kedvező politikai integráció pozitívan kapcsolódott össze. Egyidejűleg a gazdaságok magas fokú interdependenciája a liberális irányzattal szemben lehetetlenné tette minden más jellegű gazdaságpolitikai alternatíva elfogadását. Az egységes belpiac létrehozásának egyik alapgondolata a nemzetállami kereteket túlhaladó, politikai hatásokkal járó eredeti funkcionalista kiindulás volt. Ezzel megváltozott a piaci és a politikai integráció viszonya. A nemzeti szabályozás kölcsönös elismerésének az elvével a következmény a harmonizáló jogközelítés illetve az intézményi közösségiesítés értelmében felfogott pozitív politikai integrációról való lemondás és a piaci integráció további önállósodása lett. Az egységes belpiac és egy gazdasági majd valutaunió tervei szorosan kapcsolódtak egymáshoz. A belső piac az integrációs folyamatnak inkább funkcionalista, a monetáris és gazdasági unió az integráció intézményi oldalát testesítette meg. A gazdasági és pénzügyi unió a piaci és politikai integrációnak kvázi-összekötő eleme. Mindkét terv sikere attól függ, mennyiben sikerül előrehaladni a politikai unióhoz vezető úton. Sokan a pénzügyi unió kialakulásától várják a politikai integráció területén bekövetkező fordulatot. Maastricht ebben tekintetben nem hozott döntő áttörést, és a régi dilemmából újra azt a feltételezést látszott megerősíteni, hogy a gazdasági integráció egy szupranacionális politikai egység értelmében nem hoz létre politikai integrációt. A politikai integráció egy egységes rendszer kereteitől függ, amely csak akkor lehetséges, ha közösségi szervezeteknek olyan intervenciós lehetőségeik vannak, melyek a nemzetállamok szabályzó kompetenciái helyére lépnének. Ehhez azonban a tagállamoknak szuverenitásuk további érzékeny területeit kellene az integrációs intézményekre ruházni, erre azonban a tagállamok nem mutatnak egyértelmű készséget. 66 Külpolitika
