Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2000 (6. évfolyam)

2000 / 1-2. szám - EURÓPAI UNIÓ - Kiss J. László: A nemzetállamtól az integrált nemzetállamig-az integráció és a nemzeti érdekek viszonya

Kiss ]. László magyar állam és kormány, hanem a magyar társadalom, s ami ennél több: a magyar nemzet egészének - ha nem is egyidejűleg - integrálódnia kell. Nem kérdéses, hogy a közösségi jogrend átvételével összefüggő funkcionális részpo­litikák egyes érdekei mellett Magyarország szempontjából létezik a magyar nemzet egé­szének az érdeke is, amely az EU kibővítésének támogatását jelentő hosszú távú aktív szomszéd- és regionális politika és a magyar kisebbségekkel való kapcsolattartás kö­vetelményeire vonatkozik. Ebből követezik, hogy a kisebbségi kérdés megoldása vég­ső soron csak akkor nyerhet elfogadható formát, ha Magyarország szomszédai is az unió tagállamaivá válnak: az EU-ban ugyanis minden tagállam és nemzet „kisebbségnek" tekinthető. Ezen felül Magyarország akkor válhat „nyugati peremországból" igazi „nyu­gati állammá", ha a magyar kisebbségekkel rendelkező szomszédai, illetve azok nagy része Magyarországgal együtt az EU intézményi tagságának részese lehet. Nemzeti érdek az integráció útján Európa több és egyidejűleg kevesebb mint az Európai Unió. Földrajzilag Európa na­gyobb és kulturális, politikai formájában diffúzabb, ugyanakkor jogi, intézményi felépí­tését, cselekvőképességét és a közös célokat tekintve elmarad az Európai Unió fejlettségi szintjétől. Sok európai ország számára az EU már ma Európát helyettesíti. Európá­hoz viszonyítva az uniónak sokkal rövidebb a története, A hatok eredeti gazdasá­gi közössége az ezredfordulóra szinte a felismerhetetlenségig megváltozott. A Ka- roling kis-Európa hazáinak keynesiánus-korporativista modellje a hetvenes évek vál­ságaiban csődöt mondott, és átadta helyét a tizenötök nyolcvanas évek reformra szo­ruló jóléti államainak liberális és globálisan nyitott, piaci elképzelésének. Tizenegy tag­állam a közös valuta, az „Euroland" kialakítására vállalkozott. Ha a közös kül- és biz­tonságpolitika, valamint a bel- és igazságügyi politika még nem is annyira fejlett, mint az egységes belpiac, mégis annak fejlődése növekvő mértékben formálja azoknak a pol­gároknak az Európa-felfogását, akik „Schengenland" előnyeit élvezik. Ez az Európa-érzés azonban az uralkodó nemzeti identitásokhoz messze nem mér­hető. Egy uniós felmérés szerint a polgárok tudatában az európai azonosság vállalása (1995:16 százalék) messze elmarad a nemzeti (61 százalék) és a regionális identitás vál­lalása (22 százalék) mögött.5 A polgárok érdekei csak közvetetten érvényesülnek az európai szinten. A sokat emlegetett „demokratikus deficiten" kívül hiányzik az európai civiltársadalom is, amely a polgárok és az „európai állam" között közvetítene. A tag­államoknak különböző Európa-politikai orientáció vannak, amelyek időben és térben többszörösen differenciált integrációhoz vezettek. Nem kétséges, hogy a keleti kibővü­léssel a kibővült EU identitása előző állapotaitól még inkább különbözni fog. A nyugat-európai integráció története azt bizonyítja, hogy az integráció és a nemzet­állam egymásnak nem ellentétei, hanem inkább ugyanannak a politikai és történelmi 60 Külpolitika

Next

/
Oldalképek
Tartalom