Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2000 (6. évfolyam)
2000 / 1-2. szám - AZ ATLANTI SZÖVETSÉGBEN - Márkusz László: Milosevics és a Nyugat Az 1996-98-as boszniai események hatása a Jugoszlávia bombázásáról hozott döntésre
Milosevics és a Nyugat A palái erők rövidesen valóban támadásba lendültek. Az SDS szeptember 8-ra választási nagygyűlést hívott össze Banja Lukán, amire több ezer felfegyverzett aktivista és civil ruhás rendőr érkezését szervezték meg. A kitervelt erőszakos hatalomátvételi kísérletet az SFOR és a Plavsics-párti Banja Luka-i lakosság akadályozta meg. A nemzetközi fegyveres erők a nap folyamán feltartóztatták és visszafordították a Karadzsics embereit Banja Luka irányába szállító buszokat és személyautókat a keményvonalasok kizárólagos ellenőrzése alatt álló kelet-boszniai részeket a mérsékeltek mögött álló Nyugat Republika Srpskától elválasztó szűk Posavina-folyosónál. A választási gyűlésen megjelenő Krajisnik és Klicskovics egy a vártnál lényegesen kisebb létszámú támogatóval találkozott, akik erőben és számban lényegesen elmaradtak a Plavsics mellett ellentüntetést tartó Banja Luka-i tömegtől.-Amikor a Banja Luka-i lakosok hírét vették, hogy az SDS puccskísérletre készül, az addigi „vadászokból" kis híján áldozatokká lett Krajisnikékat az SFOR-nak kellett kimentenie a lincselni készülő helyiek karmaiból. A konfliktus ekkor már odáig eszkalálódott, hogy az amerikai SFOR erőket is több alkalommal támadás érte, ami különösen kellemetlen volt augusztus végén Brcko városában, ahonnan szabályos evakuációt kellett végrehajtani.29 Az SFOR számára ismert volt, hogy a támadások mögött a Karadzsicsék által kézben tartott helyi rendőrség és a Milosevics közvetlen utasítására működésbe lépett Szerb Belügyminisztérium állt. Bár a külvilág számára eladni próbált verzió szerint „Belgrad semleges álláspontot foglalt el a boszniai szerb krízisben", valójában Milosevics aktívan támogatta paléiek akcióit, köztük a Plavsics elleni Banja Luka-i puccskísérletet is, a Belgrádból érkezett szervezőeket Banja Lukán és Brckóban egyaránt beazonosították.30 Az Egyesült Államok és európai szövetségesei ezen a ponton már megpróbáltak minél gyorsabban kilábalni az egyre kevésbé kontrollálható boszniai szerb politikai krízisből és az EBESZ-en keresztül olyan javaslatot tettek, hogy tartsanak külön időközi parlamenti választásokat a Republika Srpskában. Belgrád és Pale sokáig élesen ellenezték az indítványt, amihez az időközben jugoszláv elnökké megválasztott Milosevics Oroszországot is megszerezte szövetségesnek, hatékonyan blokkolva ezzel egy ideig a nemzetközi szervezet döntéshozó mechanizmusát.31 A szeptemberi Banja Luka-i kudarcot pár nappal követő helyhatósági választásokon viszont az SDS több városban is választási vereséget szenvedett a mérsékeltnek számító szocialistákkal és Biljana Plavsics újonnan alakított pártjával szemben. A Republika Srpska Brckótól nyugatra eső részében Plavsicsék gyakorlatilag átvették a hatalmat, a paléiak ellenőrzése alatt jóformán csak a keleti részek maradtak. Ekkor már az SDS felismerte, hogy szavazóbázisa és politikai befolyása a napról napra morzsolódik, ezért számára is célszerűbb egy minél előbb megrendezésre kerülő választáson új legitimitást szerezni a még meglévő hatalmának. Az alkotmányos krízis végül egy 1997 novemberében tartott parlamenti választás kiírásával zárult. 2000. tavasz-nyár 47
