Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2000 (6. évfolyam)
2000 / 3-4. szám - KÍNA A VILÁGPOLITIKÁBAN - Jordán Gyula - Tálas Barna: A "Kína-fenyegetés"
A „Kína-fenyegetés han19 nacionalizmus veszélyeztetettjeivé válhatnak az etnikai kisebbségek, amelyek viszont válaszként ösztönözhetik az egyik legnagyobb kockázatnak kikiáltott szeparatizmust. Végül csak utalnánk arra, hogy mivel ez a nacionalista, hazafias hullám hangsúlyozott kötődést jelent a kínai kultúra, tradíció teljesítményeihez, érthető ingerültséget váltott ki Samuel Huntingtonnak a civilizációk összecsapásáról kifejtett teóriája, ahol a kínai civilizációt a Nyugatra nézve fenyegetőnek, az egyik legfőbb potencionális konfliktusforrásnak állította be. Ez a téma is hozzáadódik ahhoz a hosszú listához, amely irritálja a kínai vezetést, az értelmiség jelentős részét és a hivatalos szándékoktól függetlenül is gerjeszti a nacionalizmust, amely viszont - mint már említettük - visszahatásként további tápot ad a „Kína-fenyegetés"-nek. Huntington felfogását egyébként a Kína-kutatók többsége is megalapozatlannak találja, mivel a konfuciánus eszmékkel átitatott kínai civilizáció és kultúra alapvetően a békét, a harmóniát és az egyetértésre jutást preferálja a háborúval, a zűrzavarral és a civakodással szemben, maga a konfuci- anizmus pedig korántsem egy militáns és minden áron terjeszkedni akaró eszmerendszer, ellentétben az iszlám és a keresztény vallás civilizációs küldetéstudatával. A kínai katonai erő és a „Kína-fenyegetés" A „Kína-fenyegetést" természetesen a Kínai Népköztársaság gazdasági megerősödésén túl katonai erejének dinamikus növekedése is táplálja. Ennek az erőnek a megítélésénél ugyanazokat a széles skálán szóródó véleményeket találjuk, mint amelyet gazdasága értékelésével kapcsolatban vázoltunk. Akik elsősorban a mennyiségi tényezőkre, a volumenre teszik a hangsúlyt, azok igen tekintélyes erőről adhatnak számot mind regionális, mind globális értelemben. A kínai a világ legnagyobb létszámú hadserege mintegy 3 millió fővel, amely mennyiségileg tekintélyt parancsoló fegyverzettel rendelkezik. Ezt néhány - 1995-ös - adattal lehet érzékeltetni: a szárazföldi erők 7500- 8000 darab tankkal, 14500 vontatott tüzérségi eszközzel, 15 ezer légvédelmi ágyúval, 3800 rakéta-sorozatvetővel stb. rendelkeznek. A kínai hadiflotta a harmadik legnagyobb a világon, 18 rombolóval, 37 fregattal és 85 tengeralattjáróval. Itt már az első pillantásra is szembetűnő az a hiányosság, hogy Kína az egyetlen nagyhatalom, amelynek nincs repülőgép-hordozó anyahajója. A légierő közel 5 ezer repülőgéppel rendelkezik, a vadászgépektől a stratégiai bombázókon át a szállítógépekig. Ha azonban a modem háborúk által támasztott követelményekből indulunk ki, akkor inkább azt kell hangsúlyoznunk, hogy a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg (KNFH) arzenálja a világ legnagyobb haditechnikai múzeuma. A tankok túlnyomó többsége az ötvenes évek szovjet T-54-es modelljének, illetve egyes, későbbi típusoknak korszerűsített, javított változata, s ugyanezt lehet mondani a repülőgépekről is. A nagyszámú tengeralattjáró jelentős része elavult, zajos (vagyis a ma korszerű felderítési eszközök2000. ősz-tél 189
