Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2000 (6. évfolyam)
2000 / 3-4. szám - KÍNA A VILÁGPOLITIKÁBAN - Jordán Gyula - Tálas Barna: A "Kína-fenyegetés"
Jordán Gyula-Tálas Barna Ez az új nacionalizmus jórészt 1989, a Tienanmen téri események és a kelet-európai politikai földindulás után jelentkezett, amikor is a kínai vezetők a pekingi „ellenforradalmi lázadást" és a szocialista rendszerek sorozatos összeomlását jelentős mértékben a külföldi „fekete kéz" hatásának tulajdonították. Felfogásuk szerint a hegemón szerepre törő imperialista erők - s ezek közül is mindenekelőtt az Egyesült Államok - a „liberális" és „evolucionista" eszmék terjesztésével Kínában is le akarta rombolni a szocialista rendszert, meg akarta bontani az ország egységét, s a Szovjetunió sorsára akarták kárhoztatni Kínát. Éppen ezért, a kilencvenes évek elején gyorsan szélesedő és alapjában véve sikeres kampányt bontakoztattak ki a Tienanmen téri mészárlásra válaszul bevezetett külföldi szankciók ellen, mindenekelőtt az azokhoz leginkább ragaszkodó Egyesült Államokkal szemben. Paradox módon e kampány sikeréhez - Kínán belül és azon kívül egyaránt - jelentős mértékben hozzájárult a Szovjetunió szétesése és a FÁK országaiban kialakult kaotikus és válságos helyzet, mivel a kínaiak többségéhez hasonlóan a legtöbb fejlett tőkés ország vezető politikusai is visszarettentek attól a gondolattól, hogy mi történne Kínával és a világgal, ha ebben az 1,2 milliárd lakosú országban is hasonló helyzet alakulna ki. A vezetés azóta is minden alkalmat felhasznál a nacionalista láng táplálására. Jó ürügyet szolgáltatott erre például a NOB 1993-as döntése, amikor nem Pekingnek ítélte a 2000. olimpia megrendezésének jogát. A kudarcot a kínaiak egyfajta nemzeti megaláztatásként élték meg, és az előzetesen felkorbácsolt érzelmek csak lassan csillapodtak. Kínában is érvényesült az a logika, hogy a hazafiság, a nacionalizmus érzésének felkeltésére ellenségekre van szükség. A kilencvenes évek kampányaiban ezt az ellenséget - mint már érintettük - elsősorban az Egyesült Államokban találták meg. Ez különböző okok miatt nemcsak az értelmiség széles rétegeit ragadta magával, hanem számos jele volt annak is, hogy a kínai átlagemberek tömegeiben felerősödtek az Ame- rika-ellenes érzelmek. A propagandának könnyű dolga volt, amikor az emberek nemzeti érzéseinek, büszkeségének felkeltésére felhasznált számos, az amerikaiak számlájára írható dolgot, az említett olimpiai ügytől a tajvani kérdésen át a belgrádi kínai követséget ért rakétatámadásig. A hivatalosan támogatott Amerika-ellenesség elsősorban az Egyesült Államok külpolitikáját támadta. Először új hegemonizmusként ítélték el a hidegháború megszűnte után követett nemzetközi magatartását, azt, hogy beavatkozik más országok belügyeibe, és minden eszközzel rájuk akarja kényszeríteni saját rendszerét és értékeit. Másodszor, a Tienanmen téri eseményekkel összefüggésben, de azt követően is a „békés evolúció" stratégiájának erőltetésével vádolták meg az Egyesült Államokat. Ennek lényege, hogy jól kiválasztott eszközökkel és módszerekkel a kommunista rendszer aláásására és megdöntésére törekszik. Támadásaiknak új tápot adott a Szovjetunió összeomlása, mert egyrészt ezt jelentős mértékben a „békés evolúció" hatásának tulajdonították, másrészt feltételezték, hogy ez a stratégia azt követően teljes erővel a még megmaradt nagy kom186 Külpolitika
