Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2000 (6. évfolyam)
2000 / 3-4. szám - KÍNA A VILÁGPOLITIKÁBAN - Jordán Gyula - Tálas Barna: A "Kína-fenyegetés"
Jordán Gyula-Tálas Barna nemzetgazdaság gyors növekedését, amelynek eredményeként az egyre inkább szerves részévé válik a világgazdaságnak. Külkereskedelmi forgalma az 1978-as alig 21 milliárd US dollárról 1999-re 360,7 milliárdra, vagyis - folyó árakon mérve - több mint 17-szere- sére növekedett 21 év alatt, és ezzel 1999-ben a 11. helyet foglalta el a világ legnagyobb kereskedő nemzeteinek sorában. A kínai külkereskedelmi mérleg a kilencvenes években - az 1993-as év kivételével - mindvégig jelentős aktívummal zárult, amelynek kumulált összege tíz alatt megközelítette a 170 milliárd US dollárt. A külkereskedelemnek a GDP növekedési ütemét korábban több mint másfélszeresen meghaladó dinamikája 1997-ben lefékeződött, 1998-ban pedig stagnált, 1999-ben azonban már ismét lendületet vett az export 6,1 és az import 18,2 százalékos növekedése következtében. Az utóbbi évtizedben alapvetően megváltozott a kínai külkereskedelem áruszerkezete, ma már a feldolgozott termékek teszik ki az export mintegy 80 százalékát, s ezeken belül a gép- és elektronikai ipar termékei az összes export közel 40 százalékát. Fő kereskedelmi partnereinek sorában a régió ipari országai - mindenekelőtt Japán, Dél-Korea, Tajvan - mellett fontos helyet foglalnak el az Egyesült Államok, valamint Európa fejlett ipari országai. A világgazdaság vérkeringésébe való bekapcsolódás egy másik igen fontos csatornáját a külföldi - mindenekelőtt a működő - tőke bevonása jelenti. Kína ezzel nemcsak a gazdaságfejlesztéshez szükséges tőke hiányán tud enyhíteni, hanem a működő tőke beáramlása révén fejlett technológiához, korszerű menedzseri és marketing szakismeretekhez, illetve ezek gyakorlati alkalmazásának gyors elsajátításához juthat hozzá. A működő tőke lavinaszerű beáramlása 1992-től, Teng Hsziao-ping nevezetes „déli utazása", pontosabban az ennek során tett nyilatkozatai hatására indult meg. Ezek a nyilatkozatok a reform és a nyitás új szakaszának elindításához, az egész folyamat felgyorsításához adtak ösztönzést. A szerződésekben lekötött működő tőke összességében 1999 végére meghaladta a 600 milliárd dollárt, a ténylegesen befektetett tőke pedig a 300 milliárd dollárt. Két évtized átlagában a legnagyobb befektető változatlanul Hongkong, amely mind a leszerződött, mind a ténylegesen befektetett összes működő tőke mintegy felét adta. 1997 óta azonban a hongkongi tőkebefektetések összege mintegy a felére esett vissza. Az utóbbi évek dinamikus felfutása eredményeként 1999-re Japán, Tajvan és Szingapúr a 3., 4. és 5. helyre került a befektető országok sorában, miközben Hongkong a 6. helyre csúszott. Tajvan befektetéseit nem hivatalosan ma már több mint 40 milliárd dollárra teszik. Mindamellett a ténylegesen felhasznált külföldi működőtőke-befektetések összege 1998-ban stagnált, 1999-ben pedig csaknem 13 százalékkal csökkent. Az ázsiai és „tengerentúli kínai" befektetők mellett a másik nagy befektetői csoportot az Egyesült Államok és az Európai Unió egyes országai alkották, míg a harmadikat a múlt évben a karib-tengeri Virgin-szigeteken bejegyzett nemzetközi befektetői társaságok képezték, amelyek 1999-ben - az Egyesült Államok 4,2 milliárd US dollárt kitevő tényleges befektetései után - közel 3,5 milliárd US dollár összegű tényleges befektetése174 Külpolitika
