Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2000 (6. évfolyam)
2000 / 3-4. szám - EURÓPAI UNIÓ - Az Európai Unió Bizottságának 2000.évi jelentése Magyarország előrehaladásáról a tagság felé
Dokumentum Általános értékelés Bizonyos előkészítő munka megtörtént, és folytatni kell azokat az erőfeszítéseket, amelyekkel biztosítható, hogy a csatlakozás időpontjára ne legyen a magyar jogrendszerben egyetlen olyan szabály sem, amely ellentétes a közösségi joggal, különösen az állampolgár- sági, a tartózkodási vagy a nyelvi kritériumok tekintetében. Ez az eset áll fenn a munkavállalók szabad áramlása tekintetében, ahol a jogi szabályozás még csak részlegesen harmonizált, és ahol erőfeszítések szükségesek ahhoz, hogy a csatlakozásig biztosítható legyen minden ilyen rendelkezés hatályon kívül helyezése. A szakképesítések kölcsönös elismerésére vonatkozó közösségi vívmányok terén a jogszabályok további áttekintése szükséges annak érdekében, hogy biztosított legyen a különbségtétel a felsőfokú végzettség és a szakképzettség elismerése között. A magyar jogszabályok már nagymértékben harmonizáltak e terület Közösségi Vívmányaival. Kiemelkedő kérdés a jogászokra vonatkozó közösségi joggal való harmonizáció megteremtése, a szolgáltatásnyújtásra vonatkozó egyszerűsített eljárási rend előkészítése, valamint annak a biztosítása, hogy a magyar jogrendszer egyértelműen megkülönböztesse majd a felsőfokú végzettség és a szakképzettség közötti elismerést, különös tekintettel arra a tényre, hogy a felsőfokú végzettség és a szakképzettség kölcsönös elismeréséért felelős testületek a közelmúltban egybeolvadtak. Minden további késedelem nélkül ki kell jelölni egy nemzeti koordinátort, amely felelős a hatáskörrel rendelkező testületek tevékenységének összehangolásáért és az utóbbiak kijelöléséért. Az EURES rendszerben való jövőbeni részvétel vonatkozásában további erőfeszítések teendők, különös tekintettel a nyelvi képzésre. A szociális biztonsági rendszerek jövőbeni koordinációjára tekintettel a szükséges intézmények további fejlesztése indokolt. 3. fejezet: A szolgáltatások nyújtásának szabadsága A tavalyi Eves Jelentés óta történt bizonyos előrelépés, különösen a biztosítás és az adminisztratív kapacitás területén. A letelepedés és a szolgáltatások nyújtásának szabadsága tekintetében újabb fejlődés nem ment végbe. A pénzügyi szolgáltatások területén, a 2000 júniusában elfogadott új Biztosítási Törvény további jelentős jogközelítést biztosít a közösségi vívmányok azon részeinek kivételével, amelyeket csak tagállamok alkalmazhatnak. A hitelintézeti szektorban, a befektetési szolgáltatások és az értékpapírpiacok terén nem lehet lényeges fejlődésről beszámolni. A hitelintézeti, a biztosítási és az értékpapír szektor három felügyeleti hatósága 2000 áprilisától a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletébe olvadt össze, azzal a céllal, hogy hatékonyabban felügyelje az integrált pénzügyi szereplőket, és alkalmazkodjon az új típusú kockázatokhoz. Az intézmény önálló költségvetéssel rendelkezik, és jogilag független. Működését a Hitelintézetek Felügyeletéről szóló bázeli alapelvek határozzák meg. Feladata a pénzügyi intézmények ügyfelei érdekeinek védelme, a piacok átláthatóságának elősegítése és a tisztességes és szabályozott piaci verseny biztosítása a pénzügyi szolgáltatások nyújtásában érdekelt szervezetek és intézmények legtágabb értelemben vett körének állandó prudenciális ellenőrzése révén. Mindez magában foglalja nemcsak a klasszikus hitelin104 Külpolitika
