Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2000 (6. évfolyam)
2000 / 3-4. szám - MAGYAR KÜLPOLITIKA - Larrabee, Stephen: A koszovói válság és a közép-európai NATO-tagországok
A koszovói válság és a közép-európai NATO-tagországok Stephen Larrabee A koszovói válság súlyos megrázkódtatást okozott a NATO közép-európai tagországainak. A légicsapások alig két héttel azután kezdődtek, hogy Közép- Európa érintett országai hivatalosan beléptek a NATO-ba, az események így felkészületlenül érték őket politikai, katonai és lelki téren egyaránt. A koszovói válság kitörését megelőzően ezek az országok egy percig sem kételkedtek abban, hogy a NATO- tagság nekik kizárólag előnyöket hozhat. Különösen a külső hatalmak támadása esetén nyújtható védelemre számítottak, s nem sok figyelmet szenteltek azon sokrétű kötelezettségeknek és felelősségeknek, amelyet szintén magukra vállaltak a szervezetbe való belépéssel. A koszovói válság azonban rádöbbentette őket arra, hogy a NATO-tagsággal nemcsak előnyök járnak, hanem feladatokat is vállalniuk kell. Ez különösen igaz volt Magyarországra, amelynek Szerbiával közös határszakasza van, s amelyet arra is felkértek, hogy légterét és több légibázisát átengedje a Belgrád elleni légitámadások céljaira. Koszovó az új tagok hasznos iskolájának bizonyult. Testközelből láthatták, miként működik az észak-atlanti szervezet válság idején. Közvetlenül részt vehettek a katonai tervezésben és kivitelezésben is - ilyesmit a Varsói Szerződés tagjaiként nem tapasztalhattak. Ugyanakkor a koalíciós működési rendszer hátrányait is meg kellett ismerniük: elsősorban a konszenzuskeresés időt rabló és nehézkes folyamatát. A koszovói válság arra is ráirányította a figyelmet, hogy az új tagállamok egy „új NATO-ba" léptek be, amely nagyban különbözik attól a szövetségtől, amelynek tagságára annak idején vágytak. Az új tagokat eredetileg ugyanis a kollektív védelemre helyezett hangsúly vonzotta a NATO-ba (a washingtoni egyezmény 5. cikkelye), mivel úgy látták, ez biztonságot nyújthat nekik a külső hatalmak esetleges támadása esetére. Koszovónak azonban édeskevés köze volt a kollektív védelemhez - egyetlen NATO- tagállamot nem ért sem támadás, sem pedig fenyegetés. Koszovó egy „5. cikkely hatályán kívüli esemény" volt, s mint ilyen, inkább válságkezelést tett szükségessé semmint kollektív védelmet. A koszovói válságban való részvételükkor a közép-európai tagállamok kénytelenek voltak szembesülni azzal, milyen mértékű és jellegű változásokon ment keresztül a 2000. ősz-tél 57
