Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2000 (6. évfolyam)
2000 / 3-4. szám - GLOBALIZÁCIÓ - Lévai Imre: Globalizáció, regionalizáció és az európai alcentrum és félperiféria
Lévai Imre ti, hogy pozícióját egy olyan nemzetközi rendszer alá való betagozódás révén biztosítsa be, amiből nehéz lenne kivonulni.- A hegemón hatalom hanyatlását vagy a hegemén rendszer térvesztését okozhatja a hegemóniát biztosító tényezők bármelyikének relatív gyengülése. Noha a hegemón hatalom gyakorlása legalábbis a hierarchia és a privilégiumok megőrzésére irányul, nem világos, hogy a gazdasági erő diffúzióját a hegemón rendszer késlelteti, vagy fordítva, inkább elősegíti. (Leslie, 1996: 230-231. o.). A szerzőnk végül rámutat: „mikor a periférián lévő államok a központi csoporttal lépnek gazdasági szövetségre, a regionális gazdasági integráció folyamata megkülönböztethetetlenné válik a hegemón rendszerek kialakulásától. Az ilyen rendszerek integrált gazdasági teret hoznak létre, amelyen belül az áruk és szolgáltatások, a tőke és a technológia viszonylag szabadon mozognak, mivel többé-kevésbé közös gazdaságirányítási szabályokat alkalmaznak, s mint térbeli rendszerek, szükségképpen regionálisak, centrummal és perifériával, ily módon pedig aszimmetrikus szerkezetűek." (Leslie, 1996: 231-232. o.) Balázs Péter, a tapasztalt gazdasági diplomata az Európai Unió keleti bővítésének külső feltételei elemezve rámutat, hogy az EU minden megelőző kibővülése alkalmával vagy a saját centrumát egészítette ki, vagy a vele szervesen egybeépült nyugati félperifériát integrálta, míg a keleti kibővülés a korábbiaktól alapvetően, elsősorban a kockázat és a költségek tekintetében különbözik:- ez alkalommal az EU átlép egy éles biztonságpolitikai határt, amire eddigi története során nem volt példa;- az integráció gazdasági rendszerbeli különbségekkel, illetve azok továbbélő vagy lassan halványuló maradványaival kerül szembe;- a kibővüléssel korábban ismeretlen (bel)politikai kockázatokat kell vállalni, amelyek egy precedens nélküli átalakulási folyamattal kapcsolatosak;- a gazdasági, politikai és katonai integráció ezúttal gyakorlatilag egyidejűleg, egymással szoros összefüggésben megy végbe;- az új tagállamok egy másik tömbről szakadnak le, amelynek megbontása az ideiglenesen vagy tartósan ottmaradók szempontjából is következményekkel jár;- az integrációnak nemcsak a centrum és a felzárkózó félperiféria között kell végbemennie, hanem integrálni szükséges e félperiféria egymástól elszakított, szétszabdalt vagy széthullott darabjait is. (Balázs, 1995: 49-50. o.) A brit Allan Williams és a szlovák Vladimir Báláz mélyreható vizsgálatnak vetik alá a „visegrádi négyek" gazdasági átalakulását az 1989-es fordulópontot követő évtizedben, majd levonják következtetéseiket EU-taggá válásuk esélyeiről. (Williams-Balaz, 1999:183— 185. o.) Az általános („minimális") követelményeken (neoliberális gazdasági reformok, a szociális feszültségek ésszerű keretek között tartása, valamint a demokrácia intézmény- rendszerének működtetése és az emberi jogok tiszteletben tartása) túl három kulcskérdést jelölnek meg. Az első és a csatlakozás esélyeit legközvetlenebbül érintő terület az EU struk52 Külpolitika
