Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2000 (6. évfolyam)
2000 / 3-4. szám - GLOBALIZÁCIÓ - Lévai Imre: Globalizáció, regionalizáció és az európai alcentrum és félperiféria
Globalizáció, regionalizáció és az európai alcentrum és félperiféria turális alapjainak felhasználása. Megállapítják, hogy az unió átlagához képest rendkívül alacsony jövedelmi színvonal olyan arányú transzfereket tenne szükségessé, amelyeket egyrészt az illető országok gazdasága nem lenne képes felszívni, másrészt - elsősorban a potenciális „vesztesek" számára - politikailag elfogadhatatlan lenne. A másik terület a monetáris unió megvalósítása feltételeként szabott konvergenciakritériumok teljesítése. A csatlakozás után ezek betartása jelentősen korlátozza az új tagállamok gazdaságpolitikai játékterét, különösen a komolyabb állami szerepvállalást igénylő infrastrukturális és környezetvédelmi beruházások terén. Végül, harmadszor, az állam megváltozott szerepköre bizonyos jogosítványok Brüsszelre delegálása után. A nemzetállamnak ugyanis célszerű érdemi vállalkozásfejlesztő feladatokat magára vállalnia a fiatal hazai magánszektor és a még meglévő állami cégek támogatása, ösztönzése érdekében. Ugyancsak kulcsszerepet kell betöltenie a „vadkeleti" kapitalizmus gerjesztette szociális feszültségek enyhítése terén. Mindez nemcsak a gazdasági növekedés ütemének emelése, hanem hatékony szabályozórendszer kialakítása révén érhető el. Következtetések 1. A fentiekben hivatkozott szerzők implicit vagy explicit következtetéseivel egyetértve vagy nézeteiket legalább részben osztva rá kell mutatnunk, hogy az Európai Unió a világrendszer egyik alcentruma, de semmiképpen sem a centrum, a központi „mag". Ez jelenleg az angolszász világ központja: az Egyesült Államok, de történelmileg belátható időn belül már nem sokáig. (Új időknek új dalait most alighanem valahol Ázsiában komponálják, vesd össze Weede, 1999.) A kelet-európai régió dilemmája ez idő szerint az, hogy hajlandó és képes lesz/lehet- e csatlakozni a - mindinkább az angolszász mintához közeledő és igazodó - „Rajna- vidéki" alcentrumhoz, s ily módon a jelenleginél „kényelmesebb" és kedvezőbb félperifériás helyet elfoglalni a cenram-alcentrum-félperiféria-periféria viszonyrendszer által átszőtt világban, minthogy központi(bb) szerepet a tőke jelenkori offenzívája kínálta lehetőségek, a mai hierarchikus világrend keretében aligha tölthet be. Avagy nem hajlandó vagy nem képes kedvezni az egymást feltételező és átható globalizációnak és regionalizációnak, azaz - tetszés szerint - a tőkés világfelhalmozásnak, a modernizációnak, az integrációnak, a tőke megszerveződésének és beáramlásának - és a félperifériák perifériáján marad. Ez nagyrészt politikai kérdés. (Bármely más forgató- könyv - a fennálló erőviszonyok racionális mérlegelése alapján - az öngyilkosság alternatívájának tűnik.) Nincs arról szó azonban, hogy a „Rajna-vidék" merőben politikai megfontolásokból mindenképpen magához szándékozná csatolni a régió országait, vagy hogy a „nem ortodox" Kelet-Európa valamiféle civilizációs vagy politikai küldetést teljesítene/teljesít2000. ősz-tél 53
