Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2000 (6. évfolyam)
2000 / 3-4. szám - GLOBALIZÁCIÓ - Csáki György - Pitti Zoltán: Magyarország a világgazdaságban-a nemzetközi működőtőke-áramlás tendenciái
Magyarországa világgazdaságban mében felsőfokú végzettségű alkalmazottja a felelős az anyacég valamennyi dél- és délkelet-európai beruházásának szoftverrel való ellátásáért, a szükséges szoftverek adaptációjáért. A finn Nokia 1998-ban létesített budapesti szoftverfejlesztő intézetében jelenleg 350 főt foglalkoztatnak - a létszámot két-három év alatt az optimálisnak tekintett 500-500 főre kívánják emelni.32 A Siemens Rt. már 550 magasan kvalifikált kutatót alkalmaz K+F-egységeiben, az amerikai informatikai óriás, a Compacj pedig 2000 januárjában nyitotta meg budapesti fejlesztő-bázisát.33 A Világgazdaság című napilap értesülései szerint a Motorola és a Philips is tervezi magyarországi szoftverfejlesztő bázis alapítását. Ugyancsak a lap felmérése szerint a manapság Magyarországon évente diplomát szerző mintegy 1500 informatikus egyharmada helyezkedik el multinacionális cégek hazai leányvállalatainál - akiknek nagyjából a fele (250-300 fő) kerül kutatás-fejlesztési, elsősorban szoftverfejlesztési területre.34 Ehhez hozzátehetjük: gyakorlatilag máris informatikushiány mutatkozik Magyarországon - az említett évi 1500 új, képzett informatikus sem a multik leányvállalatainak, sem a gazdaság (és a gazdaságirányítás) egyéb területeinek igényeit nem képes még mennyiségileg sem kielégíteni. * A magyar gazdaság világgazdasági mozgástere szempontjából négy kérdés érdemel megkülönböztetett figyelmet:- egyrészt miként alakul a világgazdaság (s ezen belül mindenekelőtt az EU) jövőbeni növekedési teljesítménye, s ebből következően a mobilizálható megtakarításokkal rendelkező országok milyen időtávú és milyen ütemű felhalmozási tevékenységet lesznek képesek finanszírozni;- másrészt milyen verseny alakul ki a világgazdaságban (ezen belül a kelet-közép-európai országokban) a működő tőkéért, s ebben a versenyben a magyar gazdaság milyen eredményességgel tud részt venni;- harmadrészt a hazai vállalkozások milyen teljesítménynövekedéssel és strukturális változással képesek biztonságos „termelési-kooperációs" hátteret biztosítani a külföldi érdekeltségű vállalkozásoknak.- negyedrészt az utóbbival szoros összefüggésben merül föl az a probléma, hogy - figyelemmel a 2004-re várt EU-tagságra is - meddig képes a magyar gazdaság nettó tőkeimportőri pozíciót fenntartani. A kérdések voltaképpen összefoglalhatók egyetlen pontban: hogyan érhető el minél hatékonyabban, hogy a Magyarországon megtelepedett külföldi tulajdonú társaságok ne alkossanak, ne alkothassanak sem (export-)enklávét, sem ne válhassanak olyan „sivatagi katedrálisokká", amelyek a befogadó nemzetgazdasággal kizárólag mint munkaerő-ellátóval érintkeznek. Ennek a kérdésnek a megfordítása, ha úgy tetszik az érem másik oldala, hogy a transznacionális társaságok tömeges magyarországi jelenléte hogyan és 2000. ősz-tél 21
