Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2000 (6. évfolyam)
2000 / 1-2. szám - AZ ATLANTI SZÖVETSÉGBEN - Varga György: Magyarország külpolitikai mozgástere, beilleszkedés a NATO-ba és az EU-ba
Varga György A rendszerváltás óta állandónak tekinthető külpolitikai hármas pillér - integráció, szomszédságpolitika, határon túli magyarság -, a mögötte kialakult társadalmi támogatottság mellett megfelelő hátteret jelent a belpolitikai szempontból folyamatosan legitim, a nemzetközi környezet által elfogadott külpolitikai stratégia fenntartásához. Mozgásterünk és érdekérvényesítési lehetőségeink korlátjai az ország méretével, a kollektív védelemhez való hozzájárulás nagyságával, térségünk sztereotípiákkal terhelt külső képével és a kisebbségek helyzetének megítélése terén tapasztalható, esetenként ambivalens, a kisebbségeket csak veszélyforrásnak tekintő nemzetközi magatartásformákkal függnek össze. Magyarország olyan mértékben tudja érvényesíteni álláspontját, érdekeit a döntéselőkészítés és a döntéshozatal folyamataiban, amilyen mértékben hozzá tud járulni a hazánkat övező régió stabilitásához és gazdasági növekedéséhez. A mozgásteret kiemelten befolyásolja, hogy csak fogyasztói leszünk-e a NATO által nyújtott biztonságnak, vagy képesek leszünk a közös erőfeszítésekhez való hozzájárulásra. Az ország nagyságrendjét meghaladó figyelemben részesülhetünk a jugoszláv térség demokratizálásához fűződő nemzetközi érdekek alapján. E hídfőállás-pozíció nemzetközi megítélésében kulcsszerepet játszik, miként képes a magyar külpolitika a nemzeti érdekeket a szövetségi érdekek csorbulása nélkül érvényesíteni. Hasonló nagyságrendű országok tapasztalatait tekintve, hazánkhoz mérhető a Benelux államok helyzete, mely párhuzamot a visegrádi együttműködés is erősíti. A nemzetközi szervezetekben folytatott diplomáciai munka tapasztalatai alapján hazánk számára a dán és a spanyol példa is követhető. Ezen országok igyekeznek közvetíteni a velük határos térség érdekeit, szempontjait, ami hosszú távon méreteiknél nagyobb befolyást biztosít számukra. Földrajzi helyzetünk, komparatív gazdasági előnyeink, relatív integrációs előnyünk, „helyismeretünk" révén jó adottságokkal rendelkezünk a főbb európai folyamatokban problémás térségek felé. Hazánknak jó lehetősége van, hogy a délkel-európai térségben töltsön be a korábbinál jelentősebb szerepet. Emellett szól, hogy a nemzetközi integrációs szervezeteknek és a vezető hatalmaknak közvetlen érdekei fűződnek a szomszédságunkban lévő válsággóc felszámolásához, a térség demokratizálásához és gazdasági újjáépítéséhez. A transzatlanti folyamatokban való magyar érdekképviselet lehetőségeit növeli, hogy az amerikai külpolitika érzékelhető készséget mutat a visegrádi csoporttal kialakított különleges kapcsolatok fenntartására, közép-európai érdekei közvetlen megjelenítésére, amit a közös európai kül- és biztonságpolitika hosszú távú kialakításának közvetett befolyásolására próbál felhasználni. 18 Külpolitika
