Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2000 (6. évfolyam)
2000 / 1-2. szám - TÍZ ÉV UTÁN - Csaba László: Ellenpontok-a magyar és az orosz rendszerváltozás egy évtizedes egybevetése
Ellenpontok - a magyar és az orosz rendszerváltozás egy évtizedes egybevetése pénz kibocsátása nélkül áthidalható. Miközben kérdéses marad, hogy ki és mikortól látta ezt előre (utólag mindenki mindent előre látott), az orosz példa jól mutatja, hogy a hitelesség nem egyes pénzügytechnikai megoldások függvénye. A 3. pont - a forradalmi viszonyok állandósulása - eleve a szavahihetőséggel ellentétes adottság. A csekély hitelesség viszont igazolni látszik a moszkvai magánegyetem munkatársainak (Rossziszkaja, 1999) azt a fölvetését, amelyben az intézményépítés és a szerves fejlődés szükségességét hangoztatják, és elítélve a stabilizáció önkényes, technokratikus erőltetését. A gondot e felvetéssel az jelenti, hogy többnyire nehéz egy épület felsőbb emeleteit megépíteni, még mielőtt az alapozó munkákkal végeztek volna - márpedig a stabilizálás és a liberalizálás bizonyára ezek közé tartozik. A gazdaságpolitika szavahihetősége nem jön létre magától/ráolvasással: azt ki kell vívni, csakúgy, mint a vállalkozásnak vagy a vagyongazdálkodással megbízott magánszemélynek is. Az orosz átalakulás ismert kísérőjelenségei - így a szabályozás önkényes és áttekinthetetlen volta, a járadékvadászat általánossága, a szerződések csekély kötőereje különösen hosszabb távon igen káros vonásokat tartósítottak. És fordítva: Magyar- ország számára az EU-tagság fő vonzereje abban áll, hogy - nemcsak gazdasági - intézményeinek szavahihetősége erőteljesen megnő egy jobban működő, bejáratott nemzetközi közösségbe történő fokozatos beépülése révén. Épp ennek révén jön mozgásba az akkumuláció önerősítő folyamata a Sotoro-modellnek megfelelően felgyorsítva a kevésbé fejlett ország növekedését. 7. Ezzel eljutottunk a legtöbb növekedési elmélet központi elemét jelentő tőkeképződés kérdéséhez. A magyar esetben ma már jól láthatóan kialakulóban van az önjáró és önerősítő fejlődés modellje, míg Oroszország - konjunkturális megélénkülése közepette és ellenére is - az alulfejlettség ördögi köreire emlékeztető vonásokat mutat. A magyar esetben nemcsak a szabályozási környezet javulása, hanem sok tízezer és százezer befektető ebbe az irányba húzó várakozása a beruházási klíma tartós javulását valószínűsíti. Ez 1995 óta látható, hisz nemcsak a külföldi, hanem a belföldi vállalkozások beruházása és nyereségessége is nő. A kedvező várakozás kedvező tőkeértékelést, hosszabb távú elköteleződést, K + F befektetést és távlati fejlesztést vált ki. A GE és a Nokia kutatási részlegeinek hazánkba települése ezt épp úgy jelzi, mint a hipermarketek terjedése (utóbbi eleve csak monoton növekvő vásárlóerő feltételezése mellett nem értelmetlen). A nagy kereskedelmi bankok - sok évi veszteséggel járó - megvétele és korszerűsítése is csak akkor indokolt, ha a pénzügyi szolgáltatások iránti kereslet jelentős és tartós növekedése biztosra vehető. Az energiaszektor világszerte lassú megtérülésű, így bizalom és kedvező várakozások híján e területeken sem képződik tőke. Az orosz esetben kimutatott beruházási összeomlás a fejlődési zsákutcát nagy bizonyossággal vetíti előre. A magyar esetben bemutatott hitelesség-szabályozási javulás - kedvezőbb klíma - több beruházás - több megtakarítás önerősítő köre Oroszországban 2000. tavasz-nyár 147
