Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2000 (6. évfolyam)
2000 / 1-2. szám - TÍZ ÉV UTÁN - Csaba László: Ellenpontok-a magyar és az orosz rendszerváltozás egy évtizedes egybevetése
Csaba László rintalapú befektetésekbe fogni. A pénzműveletek fölszabadítása - a rövid távú ügyletek jeles kivételével - olyan ellenőrzőrendszert hozott működésbe, ami mind a kormányzati kiadásokat, mind az üzleti döntéseket megfegyelmezi. Az 1986. évi csődtörvény 1992. évi megszigorítása 1996-ig erőteljes piactisztításhoz vezetett.8 A különböző részérdekek - így a foglalkoztatáshoz és a hagyományos termelési profil megőrzéséhez fűződők - egyértelműen háttérbe szorultak a tőkeérték-gyarapítás szempontjával szemben, ami felgyorsította a szerkezetváltozást. Ennek főként a pénz volt a hajtóereje. Szerepe meghatározóvá vált a háztartások számára, a vállalkozások szántára (ahol a termelésszervezési és a műszaki megfontolásokat a vagyonérték-növelés alá rendelték), és végül a gazdaságpolitika számára is (amikor az adósságállományt 1995 és 1999 közt 85-ről 61 százalékra vitték le, de még így is a kiadások egyhatoda az adósságszolgálat). 6. Az előadottakból következően a gazdaságpolitika szavahihetősége a két országban ellentétes dinamikát mutatott. Míg a magyar esetben a hitelesség növekedését visszaigazolják a piaci szereplők, például amikor a pillanatnyi inflációs szintnél alacsonyabb névleges hozamú hosszú távú papírokat vesznek tömegesen, Oroszországban ez fordítva áll. A magyar csúszó leértékelési rendszer 1995 márciusa óta folyamatosan fenntartható volt, majd fölszámolódása belátható közelségbe került. Eközben a fizetési mérleg hiánya kezelhető szinten maradt. Oroszországban a rögzített árfolyamrendszer összeomlott és a valuta jelentősebb leértékelését csak adminisztratív korlátozásokkal tudták megakadályozni. Az orosz fizetési többlet a tőkemenekítés jele és a kormányzat rendszeres átütemezési kérelmeivel társul. A nemzetközi pénzügyi irodalomban vita tárgya az árfolyamrendszer és a gazdaság- politika egészének szavahihetősége közti ok-okozati viszony iránya és mechanizmusa. Újabb összehasonlító elemzések, amelyben különféle országok árfolyam-politikai eszközeit és gyakorlatát az 1997-99. évi tőzsdeválság összefüggésében empirikusan vizsgálták (Dar- vas-Szapáry, 1999; Gottlieb, 2000) arra jutottak, hogy a hiteles gazdaságpolitika különféle árfolyamrendszereket is működőképesé tesz, míg semmilyen árfolyamrendszer nem képes a gazdaságpolitika egészének terhét cipelni, azaz a más irányba húzó belföldi költségvetési és pénzpolitikát önerőből megfegyelmezni/helyettesíteni. Például a közép- árfolyamtól nagy kilengéseket engedélyező, széles ingadozási sáv sem menti meg a hitelvesztett valutát a spekulációtól, viszont hiteles politika mellett akár a szűk ingadozási sáv is fenntarthatónak bizonyulhat(ott). Ezt az összefüggést közvetve (visszájáról) bizonyítja az orosz tapasztalat. Itt sem a központi bank veszítette el szavahihetőségét, hanem a gazdaságpolitika egésze. Mint láttuk, az ellenzéki többségű törvényhozással való huzakodás és a helyi hatalmak lekenyerezése együttesen fenntarthatatlan helyzetbe hozta a központi költségvetést. Ez utóbbi olyan kiegyensúlyozatlan maradt, hogy 1998. május-június folyamán már nem volt hihető, hogy egyszámjegyű infláció mellett jelentős külföldi hitel nélkül és fedezetlen 146 Külpolitika
