Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2000 (6. évfolyam)
2000 / 1-2. szám - EURÓPAI UNIÓ - Izikné Hedri Gabriella: Európai Unió döntéshozatali reformja
Az Európai Unió döntéshozatali reformja- Változhatnak az országok méretei is. 1986-ban például nem számítottak arra, hogy Németország újraegyesül, és következésképpen népességének száma nagy mértékben meghaladja Franciaországét, az Egyesült Királyságét és Olaszországét; a közép- és kelet-európai országokkal kötött társulási megállapodások idején nem lehetett tudni, hogy Csehszlovákiából Cseh Köztársaság és Szlovákia lesz, s ma sem felmérhető, hogy a volt Jugoszlávia utódállamai közül melyek szövetkeznek egymással, s melyek csatlakoznak majd belátható időn belül az EU-hoz.- Akadnak bonyolult diplomáciai megoldásokat igénylő helyzetek. Az évtizedek óta társult tagként számon tartott Törökországot az unió 1999-ben besorolta a csatlakozan- dók közé, de nyitott maradt a kurd kérdés, s felmerültek olyan aggályok, hogy egy eur- ázsiai ország tagságát precedensnek tekinthetik más kívül álló, csatlakozni kívánó országok. A megosztott Ciprus felvétele is további diplomáciai egyeztetéseket kívánhat meg.- Mint erről a szuverenitás kapcsán már szó esett, a tagállamok közötti erőviszonyok a döntéshozatalban - bármilyen súlyozás mellet dönt is az unió - meghatározóak maradnak. Ugyanakkor logikus, hogy a nagy népességű tagállamok a mainál nagyobb pontszámot (befolyást) igényelnek, a nekik megfelelő döntéshozatali módszer fokozott biztonsága és belpolitikájuk szempontjából is. Az országok és az emberek egyenlőségének már érintett ellentmondása újra és újra viták kereszttüzébe kerül.- Megfigyelhető a döntés-előkészítésben részt vevő szervezetek súlyának növekedése. Az alapszerződések szerint a Bizottság feladata a döntésekre vonatkozó javaslatok előterjesztése. Az élet azonban további előkészítő intézményeket is létrehozott; a későbbiekben még foglalkozunk az Állandó Képviselők Bizottságáról és a Tanács Titkárságának megnövekedett jelentőségével. Ezeken túlmenően a tagállamok megfelelő minisztériumainak az adott kérdéssel foglalkozó tisztviselői folyamatosan konzultálnak egymással. Az előzetes egyeztetések során már kiderül, hogy egy javasolt döntés hány igen és hány nem pontot kap. Ha valószínű az elutasítás, akkor általában tovább folyik az egyeztetés, és halasztódik a döntés napirendre tűzése.- A minősített többségi szavazás általánossá tétele mellett szól, hogy az egyhangú szavazás még ennél is hosszadalmasabb előkészítést igényel. Figyelembe veendő, hogy a tanácsi döntések többsége inkább direktíva, rendelet vagy végrehajtási utasítás jellegű, tehát egy már elfogadott szerződés kibontásának tekinthető. 2000. tavasz-nyár 119
