Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2000 (6. évfolyam)
2000 / 1-2. szám - EURÓPAI UNIÓ - Izikné Hedri Gabriella: Európai Unió döntéshozatali reformja
Az Európai Unió döntéshozatali reformja Az IGC-tárgyalásokon napirendre kerül az EP hatásköre is. Az egyik elgondolás szerint az EP vegyen részt minden olyan döntésben, amelyet a Tanács minősített többségi szavazással hozott, ez növelné hatáskörét, az ülések időtartamát, következésképpen a költségeket is. Az unió költségvetésébe nettó befizető tagállamok kormányai viszont azt mérlegelik, hogy az EP növekvő költségeiből honnan tudnának lefaragni. Az EP értelemszerűen nem hivatalos részvevője az IGC-nek, de ettől függetlenül kialakíthatja saját véleményét, s két tagja meghívottként jelen lehet a tárgyalásokon, s elnökét meghívják az Európai Tanácsnak a kormányközi konferenciát követő értekezletére is. 3.3 A Tanács (Miniszteri Tanács) A Tanács tagjai a tagállamok illetékes szakminiszterei, leggyakrabban külügyminiszterei. (Ha például a közös mezőgazdasági politika van napirenden, úgy a Tanács tagjai a mezőgazdasági miniszterek, ha a kérdés pénzügyi, úgy a pénzügy- esetleg a gazdasági miniszterek, vagy tagállamonként mind a ketten.) A Tanács több mint húszféle összetételben ülésezett; 2000 áprilisában ezt 16-ra csökkentették4. A Tanácsnak tagja valamennyi tagállam minisztere. A Tanács üléseinek megtartását, napirendjét az elnöke, bármely tagja, továbbá a Bizottság jogosult kezdeményezni. Az üléseket a Tanács Titkársága, az Állandó Képviselők Bizottsága (ez a testület a tagállamok EU melletti misszióinak vezetőiből áll) és a Bizottság készíti elő; emellett a Tanács különböző bizottságokat is alakíthat. Az üléseken a Tanács főtitkára és a Bizottság képviselője is részt vesz. Az integráció alapszerződései cikkelyenként meghatározzák, hogy milyen esetekben kell egyhangú, mikor többségi és mikor minősített többségi szavazással dönteni. Az egyhangú szavazást megkívánó döntések érvényesek akkor is, ha valaki tartózkodott a szavazástól. A jelenlegi módszer lényegében a következő:- egyhangú szavazás szükséges alapvető változtatásokat jelentő, politikai jellegű döntésekhez;- az abszolút többségi szavazás elegendő akkor, ha az alapszerződés másképpen nem intézkedik; ez főleg olyan döntésekre vonatkozik, amelyek már meglévő jogszabályok végrehajtására vonatkoznak;- minősített többségi szavazás szükséges azokban az esetekben, ha az alapszerződés ezt előírja. A minősített többségi szavazás alapja a tagállamoknak az a határozata, amelyben eldöntik a szavazatok súlyát, tehát, hogy az egyes tagok szavazata hány pontot ér. A római szerződés megkötésekor ez még nem tűnt olyan bonyolultnak, mint ma. Eltekintve attól, hogy akkor sokkal ritkább volt a minősített többségi szavazás, a 6 tagállam esetében kis pontszámkülönbségekkel is biztosított volt a nagy lakosságú államok túl2000. tavasz-nyár 115
