Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2000 (6. évfolyam)
2000 / 1-2. szám - AZ ATLANTI SZÖVETSÉGBEN - Varga György: Magyarország külpolitikai mozgástere, beilleszkedés a NATO-ba és az EU-ba
Varga György Az EU Oroszország- és Ukrajna-stratégiái kohéziós erőt jelenthetnek a közös érdekek kétoldalú területeken való képviseletében is. A NATO rendezett, megállapodással szabályozott együttműködést alakított ki Oroszországgal és Ukrajnával. A koszovói válság ugyanakkor bizonyította, hogy Oroszországgal az együttműködés egyelőre nem a közös értékeken, hanem az érdekek egybeesésén alapul. Oroszország számára az EU keretében erősödő európai védelmi identitás az Egyesült Államok európai szerepvállalása csökkenésének a reményét jelenti, melyet az orosz külpolitika más európai intézmények (EBESZ, az ENSZ regionális szerepvállalása) erősítésén keresztül is támogat. Nagy-Britannia, bizonyos területeken feladva a kontinenstől való elzárkózást, partner- kereső politikát folytat. Nemzetközi hatalmi törekvéseinek támaszát alapvetően továbbra is a brit-amerikai szövetségben keresi, a katonai erővel alátámasztott diplomáciai erőfeszítések koncepcióját vallja. Az integrálódó Európa, a szövetségesi kapcsolatokban bekövetkezett változások London külpolitikai stratégiájában súlyozottabbá tették az Európa-politikát. A brit külpolitika uniós, az NSZK és Franciaország mellett betöltött vezető szerepét a biztonságpolitikai dimenzióban képviselt, az atlantizmus elveire támaszkodó külpolitikájával kívánja biztosítani, ellensúlyozva a politikai és monetáris integrációban meglévő hátrányát. Az unión belüli aktivitás és az Egyesült Államokkal egyeztetett NATO- fellépés egymást kiegészítő és a brit érdekérvényesítési potenciált általánosan erősítő tényezők, ugyanakkor a kelet- és közép-európai piacokon való jelenlétben brit lemaradás mutatkozik. Németország az elmúlt években a gazdaságilag és politikailag egységes Európa megteremtésének élharcosa volt. A Schröder-kormány is ezt a politikát folytatja - nagyobb teret engedve a gazdaságorientált megközelítésnek. Gazdasági hátterére támaszkodva Németország a kontinens vezető politikai hatalmává válhat. A szociáldemokrata-zöld koalíció külpolitikája a korábbinál határozottabb német (nemzeti) érdekérvényesítésre törekszik. Nem következett be változás a szövetségesi kötelezettségek teljesítése terén, sőt Németország - a második világháborút követő időszakban először - határain kívüli (NATO) katonai akcióban vett részt Koszovóban. Az egyesült NSZK biztonságpolitikai önmeghatározása még nem fejeződött be, a több évtizedes passzivitást követő katonai szerepvállalás egy aktívabb biztonságpolitikai stratégia kialakítására, nagyobb politikai mozgástér igényét megfogalmazó külpolitikai vonalvezetés megjelenésére utal. Franciaországnál továbbra is megfigyelhetők a nagyhatalmi politika olyan tradicionális jellemzői, mint a függetlenség hangsúlyozása, az önálló ítéletalkotás, a saját külpolitikai vonalvezetés, az önálló döntés- és cselekvőképesség demonstrálása. Az Amerikától független Európa megőrzésének lehetőségét a francia külpolitika az unió feladatkörének kiterjesztésében látja. Párizs hagyományosan törekszik a potenciális pólusországokkal (Oroszország, Kína,.India) az Egyesült Államok irányvonalától többé-kevésbé eltérő politikát kialakítani. Párizs gyakran versenyez, de nem konfrontálódik Washingtonnal: az adott térségben a szerepét erősítő, önálló, de az amerikai álláspontokat kiegészítő kez10 Külpolitika
