Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2000 (6. évfolyam)
2000 / 1-2. szám - EURÓPAI UNIÓ - Izikné Hedri Gabriella: Európai Unió döntéshozatali reformja
Iziknc Hcdri Gabriella államainak száma megkétszereződött. 1987-ben az Egységes európai okmány egészítette ki a szerződést, előirányozva egyben az intézményi reformot is Az Európai Uniót (EU) létrehozó, 1992-ben hatályba lépett maastrichti szerződéssel az integráció már három pillérre épült: a gazdasági integrációra (a korszerűsített római szerződésre), a kül- és biztonságpolitikai együttműködésre, valamint a belpolitikai és igazságügyi együttműködésre. Mivel egyes kérdésekben, köztük az intézményrendszer reformjában nem sikerült megállapodni, a szerződés meghatározta, hogy tartalmi felülvizsgálata érdekében, 1996-ban össze kell hívni a tagállamok kormányközi konferenciáját. 1995-ben az EU-nak már 15 tagja volt, s egyre több társult európai ország nyújtotta be felvételi kérelmét. Az Európai Tanács elhatározta, hogy az újabb kibővítésre csak az intézményi rendszer korszerűsítését követően kerülhet sor. Az IGC több mint egy évig tartó működése során nem tudott megegyezésre jutni az intézményi reform kérdéseiben. így az 1997-ben aláírt amszterdami szerződés sem jelentett átfogó korszerűsítést. Az Európai Tanács 1999. júniusi ülésén elhatározta, hogy egy újabb IGC 2000 végéig dolgozza ki javaslatait az intézmények korszerűsítésére. Időközben az Európai Bizottság több reformjavaslatot készített, s az Európai Parlament is sokat foglalkozott e kérdéssel, s mind több tagállam hozta nyilvánosságra álláspontját. A csatlakozásra váró országok vállalták a közösségi jogrendhez való alkalmazkodást, ahhoz a jogrendhez, acquis communautaire-hez, ami a felvétel pillanatában lesz érvényes. A sokat vizsgált „mozgó célponthoz" való alkalmazkodást természetesen még tovább terheli a határidő bizonytalansága. Az unió ugyan elhatározta, hogy az intézményrendszer korszerűsítését, tehát 2000 végét követően a maga részéről készen áll a kibővítésre, továbbá előirányozta az erre vonatkozó kiadásokat a 2000-2006 közti időszakra vonatkozó költségvetésében, de nem tűzött ki egyértelmű határidőt a kibővítés megkezdésére. Emellett az intézményi reformot is felölelő szerződést a tagállamok parlamentjeinek ratifikálniuk kell, ami egy-két évet is igénybe vehet. Elképzelhető, hogy ezzel a ratifikációval együtt lehetne jóváhagyni az addig aláírt csatlakozási szerződéseket, de az is, hogy az utóbbi külön menetben, tehát újabb késedelemmel történik. Az időpont kérdéséről számos tanulmány jelent meg hazánkban is; nyilvánvaló, hogy ha gazdag országokról volna szó, a csatlakozás rövidebb időt venne igénybe. Figyelembe veendő viszont, hogy az EU nem készült fel sem a gyökeres világpolitikai változásra, a Szovjetunió és érdekszférájának szétesésére, sem a globalizáció és az új technikák - elsősorban az informatika - példátlanul gyors elterjedésére. Az unió a soron következő kibővítését érintő állásfoglalásaiban valószínűleg eltúlozza - az Egyesült Államok mögötti - gazdaságfejlődési lemaradása miatti aggodalmait, talán ez is magyarázhatja a tagállamok hivatkozását a kibővítéshez kapcsolódó belpolitikai problémáikra. 106 Külpolitika
