Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2000 (6. évfolyam)
2000 / 1-2. szám - EURÓPAI UNIÓ - Izikné Hedri Gabriella: Európai Unió döntéshozatali reformja
Az Európai Unió döntéshozatali reformja A távlati célok változatlanok, de megfigyelhető egyfajta bizonytalanság más területeken, például a kül- és védelmi politikai együttműködésben, a foglalkoztatáspolitikák, szociálpolitikák integrálódási törekvéseiben is. Az időpont bizonytalanságában egyéb tényezők szintén szerepet játszhatnak. Néhány év alatt lényegesen megváltozott a tagfelvételt várókra vonatkozó elképzelés. Először két csoportba osztották a jelölteket; az 5+1 tagú (Cseh Köztársaság, Észtország, Lengyel- ország, Magyarország, Szlovénia + Ciprus) csoport, majd miután tagjainak átvilágítása befejeződött, és tárgyalásaik megindultak, megszűnt a két csoport, sőt a korábbi második (Bulgária, Lettország, Litvánia, Románia, Szlovákia és az ismét jelentkező Málta) csoport mellett Törökország csatlakozásra váró pozícióját is elismerték. így ma elméletileg 13 országról van szó. Nyilvánvaló képtelenség, hogy 13 ország egyidejűleg teljesítse az integrációs követelményeket, de az EU logikája, hogy az intézményrendszer amúgy is időszerű módosítását hosszabb időre kell megoldani. Igaz, hogy ezzel a kibővítés elhúzódhat, de tény az is, hogy az unió úgy véli: nem sürgeti az idő. Másrészt mégis eredmény, hogy az EU - amely a rendszerváltozást követő társulási megállapodásokba még időpont nélküli célként sem volt hajlandó bevenni a csatlakozást - ma már csak az időpontban bizonytalankodik. 2. A reform elhúzódásának főbb okai a) Az európai integráció történelmileg új jelenség. Az unió nem szövetségi állam, de az egyéb nemzetközi szervezetektől eltérően tagállamai szuverenitásuk egyes elemeit átruházták a közösségre. Az állami szuverenitás korlátozása néhány területen (például a vámunióban, a kívül álló országokkal szembeni kereskedelempolitikában), ahol az érdekek egybeestek, illetve kiegyenlítődtek, nagyjából problémamentesnek bizonyult. A gazdasági unióhoz s még inkább a politikai unióhoz való közeledés menete azonban a tagállamok szuverenitásának további korlátozását, következésképpen a tagállami érdekek kiegyenlítődését vagy legalábbis összehangolását igényelte. b) Változnak a tagállamok által képviselt érdekek is. (Csak egyet említve: Franciaország hosszú éveken át ellenezte az Egyesült Királyság felvételét, majd az 1960-as évek végére megváltoztatta álláspontját, feltehetően a Németország javára erősödő egyensúlyviszonyok kompenzálására.) Az intézmények a demokratikus európai jogállamok példáját követték, azzal a lényeges eltéréssel, hogy nem az Amerikai Egyesült Államokhoz vagy a Német Szövetségi Köztársasághoz hasonló szövetségi állam, föderáció volt elérhető, hanem egy olyan integráció, amelyben a tagállamok szuverenitásuknak csupán egyes alkotórészeit tették „közösségivé". 2000. tavasz-nyár 107
