Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2000 (6. évfolyam)
2000 / 1-2. szám - EURÓPAI UNIÓ - Bajtay Péter: Az Európai Unió a nemzetközi rendben
Az Európai Unió a nemzetközi rendben 16 Luigi Boselli: The External Relations of the European Union on the Eve of the Intergovernmental Conference. New York, March 28, 1996 (előadás kézirata) 2. o. 17 Lásd még Bokorné Szegő Hanna: Nemzetközi jog. Budapest, Auala Kiadó, 1997, 19-28. o. 18 Lásd a nemzetek felettiség vagy államok felettiség problematikájára Martonyi János gondolatait. Mártonja János: A magyar nemzet sorsa és az európai fejlődés. In: Európai Szemle 1999/3. (ősz) 7-12. o.. 19 Lásd Meyers (1993) 310. o. 20 A szupremácia elvét az Európai Bíróság 1964-ben a 6/64 Casta versus ENEL (1964) ECR 585. számú ügyben hozott ítéletében állapította meg. 21 Keohane, Robert O.-Hoffmann, Stanley: Conclusions: Community Politics and Institutional Change. In: William Wallace (ed.): The Dynamics of European Integration. London-New York City, The Royal Institute of International Affairs, 1990, 278. o. 22 Lásd részletesebben később. 23 Kétségtelen tény, hogy e három entitás közül az ÉSZAK alapítása korábbra tehető (1952), s ezáltal nemzetközi jogi alanyiságának keletkezése is az alapítás esztendejére esik. A szerződés megerősítette, s az egységes szerződési keretbe illesztette „külső" hatásköri iletékességét. 24 UKTS 1 (1973)-Pt. II, Cmnd. 5179-11., (1967) OJ 152 25 MacLeod et al. (1998) 31. o. 26 Lásd bővebben Roy H.Ginsberg: Foreign Policy Action of the European Community: The Politics of Scale. Boulder, Co., Lynne Rieman, 1989. 27 A legfőbb jogalkotó szervben, a Tanácsban, a szupranacionalitás elve ténylegesen akkor érvényesül, ha nem az egyhangú szavazati rend hatálya alá eső kérdésekben döntenek a tagállamok. Tudniillik egyhangúság esetén a tagállamok szuverenitása nem csökken, hiszen ha az adott döntés sértené nemzeti érdekeiket, akkor azt nem szavazzák meg, az nem lép életbe. így, az egyhangúlag elfogadott kérdésekben mind közösségi mind pedig nemzeti érdekek szintúgy érvényesülnek. Elméletieskedőnek tűnő kérdés természetesen az, hogy az adott egyhangú döntés eléréséhez szükséges kompromisszum mennyiben sért (vagy nem sért) nemzeti érdekeket. 28 Lásd bővebben D. P. Galleo: Beyond American Hegemony. Brighton, Wheatsheaf, 1987, idézi Geoffrey Edwards: The relevance of theory to group-to-group dialogue. In: Edwards-Regelsberger 206. o. 29 A közösségnek harmadik partnerekkel kötött nemzetközi megállapodásai általában tartalmaznak egy ezen földrajzi alkalmazhatóságot megállapító jogi kitételt. Például a magyar-EU társulási megállapodás 121. cikke szól erről. 30 Lásd például EB ítéletét 106/77 Amministrazione déllé Finanze dello Stato versus Simmenthal SpA (1978) ECR 629. számon. 31 A vegyes hatáskörben kötött nemzetközi megállapodások szerződő felei tekintetében meglehetősen nagy szóródás figyelhető meg. A leggyakoribbak azok a megállapodások, amelyekben az összes tagállammal közösen csupán két közösség (Európai Közösség, ÉSZAK) lép fel szerződő félként - a legtöbb társulási megállapodás ilyen. Viszont ritkábbak azok a megállapodások, amelyekkel mindhárom közösség (EK, ÉSZAK és Euratom) közösen az összes tagállammal szereznek jogokat és vállalnak kötelezettségeket az adott relációban - ilyenek a közép- és kelet európai országokkal kötött Európa megállapodások, amelyek szintén társulási viszonyt hoztak létre. Nyilvánvalóan, ezen típusú megállapodások kiemelt jelentőséggel bírnak a szerződéses kül- kapcsolatokban. Vannak olyan nemzetközi megállapodások is, amelyek esetében csupán néhány tagállam lép fel szerződő félként - például regionális környezetvédelmi megállapodások, vagy a Nemzetközi kakaó megállapodás (1994) OJ L52/25. 32 EB-döntés 1/78 (A nukleáris anyagok fizikai védelméről szóló egyezménytervezetéről) (1978) ECR 2151 vagy a 104/81-es döntés Hauptzollamt Mainz versus Kupferberg (1982) ECR 3641. 2000. tavasz-nyár 101
