Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2000 (6. évfolyam)
2000 / 1-2. szám - EURÓPAI UNIÓ - Bajtay Péter: Az Európai Unió a nemzetközi rendben
Bajtay Péter 33 Ugyanott és a WTO-megállapodás közösségi összefüggéseit értelmező 2/91-es vélemény. Egyébként a WTO-ra vonatkozóan a Bíróság alapvető és jelentőségteljes véleményt formált. Tulajdonképpen nem fogadta el a Bizottság érvelését, miszerint a közösség egységes fellépését és tárgyalási jogosítványait ásná alá az, ha a WTO-ban a tagállamok saját véleményüket fejeznék ki, vagy ha a közösségi álláspontot mindig konszenzussal kellene elfogadni. A WTO összefüggésben is a Bíróság azt a véleményt képviselte, hogy a tagállamoknak és a közösségi intézményeknek szorosan együtt kell működniük a közösség nemzetközi képviselete egységének követelménye alapján. Az 1994-ben kötött WTO-egyezményre vonatkozó kompetenciák megítélésében egyébként olyan mértékű volt a tagállamok és a Bizottság közötti véleménykülönbség, hogy még tárgyalási irányelveket sem adtak ki. Más esetben, például az 1991-ben az Európai Gazdasági Térségről kötött megállapodás esetében, egészen a megállapodás megkötése előtt közvetlenül döntötték el, hogy a közösség mellett a tagállamok is szerződő felei lesznek az EGT-megállapodásnak. Lásd még MacLeod et al. (1998) 144-148., 151. o. 34 MacLeod et al. i. m. (1998) 63. o. 35 Blutman László: Európai Bíróság - az előzetes döntési eljárás tárgyát képező jogszabályok. In: Európai Tükör, 1998. 5. sz. 65. o. 36 EB 22/70 Bizottság versus Tanács (1971) ECR 263. Ezen bírósági döntésnek talán legfontosabb megállapítását a 17. és 19. pontokban találjuk meg: „17. Mindenkor amikor a közösség, tekintettel a szerződés által előírt közös politika végrehajtására, közös szabályokat lefektető rendelkezéseket (provisions) fogad el, bármilyen formát is öltsenek azok, a Tagállamoknak a továbbiakban nincs joguk, akár egyénileg akár kollektiven cselekednek is, hogy ezen szabályokat érintő kötelezettségeket vállaljanak harmadik államok felé... 19. Tekintettel a szerződés rendelkezéseinek végrehajtására, a közösségi jogok belső rendszere nem választható el a külkapcsolatok rendszerétől." 37 MacLeod et al. i. m. (1998) 45. o. 38 A szerződés alapján a következő kifejezett területeken köthet nemzetközi megállapodásokat a közösség: 1. pénzügyi és monetáris rendszerekre vonatkozó megállapodások - szerződés 114. (ex- 109. c). cikke. 2. Közös Kereskedelmi politika területén - 133. (ex-113.) cikke. 3. Kutatás és technológiai fejlesztés területén -170. (ex-130 m.) cikk. 4. Környezetvédelem -171. (ex-130 r. 4). cikk. 5. Fejlesztési együttműködés - 181. (ex-130 y. 6.) cikk. Társulási politika - 310. (ex-238.) cikk. 39 Idézi Martonyi János: Az Európai Közösség külkapcsolatai. In: Király Miklós (szerk.): Az Európai Közösség kereskedelmi joga. Budapest, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1998,430. o. 40 Meurice, Henri-Froment-Ludlow, Peter: Towards a European Foreign Policy. In: Governing Europe: Towards a European Foreign and Security Policy. Brussels, Centre for European Policy Studies, 1990 (1989 Annual Conference Proceedings Volume II) 1-37. o. 41 Azt, hogy a gyakorlatban milyen nehézségekkel járt a közösség elfogadtatása, jól példázza a következő eset: A hetvenes évek közepére, hosszas tárgyalások után, a Bizottságnak sikerült magát mint állandó partnert a legfejlettebb ipari államokat tömörítő G7-ben elfogadtatnia. Az 1977- es londoni csúcstalálkozót követő sajtótájékoztatóra Roy Jenkins, a Bizottság akkori elnöke is hivatalos volt, még széket is kapott, de mikrofont már nem. S nem a szervezők feledékenysége miatt. Avagy például a COREPER-ben akkoriban még gyakran vitatkoztak a Bizottság külképviselete (delegációja) vezetőinek státusáról. 42 Lásd Martonyi (1998) i. m. 431. o. 43 Jellemző példa erre a névváltoztatási magyarázat. Az „Európai Közösségek Tanácsából" az „Európai Unió Tanácsa" lett, bár a Tanács kijelentette, hogy e változás semmiképpen sem befolyásolja azt a jogi álláspontot miszerint az Európai Unió nem jogi személy. Lásd Agence Europe. 1993, november 9. 44 The Issue of the European Union's Legal Personality. In: Making sense of the Amsterdam Treaty. Brussels, The European Policy Centre, 1997, 88. o. 102 Külpolitika
