Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1999 (5. évfolyam)
1999 / 1-2. szám - GLOBALIZÁCIÓ - Blahó András: Kormányok és transznacionális vállalatok kapcsolata Kelet-Európában
Kormányok és transznacionális vállalatok kapcsolata Kelet-Európábán A rövidlátás nem csak a politika berkeiben tettenérhető. A közvetlen külföldi tőkével kapcsolatban nagyon lényegesnek tartom a politikai és gazdasági ciklus közötti eltérés hatását. Az átalakuló országok politikai gyakorlatában, a választások ciklikusságában négyéves periodicitás figyelhető meg - elméletben. Az átalakulás konkrét gyakorlata viszont ezt a négy évet nagyon is gyakran „felszabdalja", előre hozott választásokkal, kormányváltásokkal/1 Bár logikusnak tűnne, korántsem az, hogy a TNC-kkel kapcsolatos kormányzati elvárások, szabályozások ne változzanak a jövő-menő kormányokkal. Éppen a TNC-k gazdasági és társadalmi fontossága miatt ez szinte lehetetlen - mindkét fél részéről. A TNC-k ezért „teljesítménytartalékokat" építenek be, s intenzív kutatásokat, elemzéseket végeznek a várható új kormány „filozófiájáról", taktikájáról. A kormányok hasonló módon politikai céljaik, választási stratégiájuk elérésére kísérlik meg felhasználni e cégeket beruházásaik, exportjuk, munkahelyteremtésük stb. révén. Mindez abban foglalható össze, hogy nem láthatók világosan egy nemzeti, az újabb és újabb kormányok számára legalább is irányvonalként követendő, TNC-kkel kapcsolatos befektetéspolitika közgazdasági, politikai körvonalai. Ez pedig csak a bizonytalanságot erősíti, a tisztánlátást gátolja mindkét fél számára. Érthető, hogy a kormányzati ráhatás fokozása ellen prüszkölnek a külföldi vállalatok, nemzetközi tapasztalat azonban az, hogy az állam befolyásoló szerepe, ha úgy tetszik, az állami ipar- és regionális politika ott is nagy teret kap az általános szabályozásban. Gondoljunk csak az OECD kodifikációs munkálataira a transznacionális vállalatok befektetési kódexével kapcsolatban vagy az ENSZ Transznacionális Központjának hasonló, több évtizede folytatott erőfeszítéseire. A külföldi kormányokhoz hasonló a ráhatás módja is - növekvő monetáris, fiskális, árfolyam-politikai ösztönzők és korlátozások alkalmazása a nyílt beavatkozással szemben -, s egyúttal eredménye is. Az átalakulás nyolc évének tapasztalatai alapján levonható immár az a következtetés, hogy a TNC-kkel kapcsolatos átgondolt stratégiát nem „takaríthatja" meg egyetlen ország sem. Ez nemcsak a hazai gazdaság rövid és hosszú távú stratégiájának körvonalazását igényli, hanem legalább ennyire fontos a regionális - s itt egyáltalán nem csak a nyugat-európai - és világgazdasági trendek előre vetítése. A TNC-k ugyanis eleve egy világstratégiával érkeznek - ez lényegük -, s ebbe illesztik bele a jól-rosszul közvetített kormányzati elvárásokat. Tudatosítanunk kell, hogy ebben a vállalati stratégiában már több - sokszor nagyon sok - nemzeti/országstratégiát, illetve azok részterületeit optimalizálnak e cégek, természetesen vállalatuk globalizációja érdekében. Fontos, hogy konkrét gazdaságpolitikai gyakorlatuk gazdaságtanát a kormányok figyelemmel kövessék, s a hazai érdekek érvényesítésére használják fel. Ebben az esetben az sem kizárható, hogy a TNC-ket újabb engedményekre vagy újabb beruházásokra ösztönözheti a kormány éppen a vállalatuk számára globálisan is fontos gazdasági 1999. tavasz-nyár 83
