Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1999 (5. évfolyam)
1999 / 1-2. szám - GLOBALIZÁCIÓ - Blahó András: Kormányok és transznacionális vállalatok kapcsolata Kelet-Európában
Kormányok és transznacionális vállalatok kapcsolata Kelet-Európábán egyezmény megkötésére fokozódik. E nyomás nagysága és megjelenése természetesen különböző a fejlett, a fejlődő és az átalakuló országokban. Érdemes tehát áttekintenünk ennek főbb összefüggéseit. 2. A transznacionális vállalatok és a nagy elemzési paradigma A tökéletes verseny neoklasszikus világába a vállalat-kormány kapcsolat nem nagyon fér bele. A profitmaximalizáláson kívül a vállalat szinte nem is rendelkezik stratégiával, döntően csak a piaci jelekre reagál, amelyek révén az egyéni és társadalmi érdekek harmonizációját véli megvalósíthatónak. A vállalatvezetői réteg nemzeti hovatartozásának sincs jelentősége. Az elmélet szerint - néhány kivételtől eltekintve - a kormányok jobban teszik, ha nem avatkoznak be a vállalatok tevékenységébe.5 A nemzetközi piac e felfogás szerint a vállalatok piaca, amelyen a megjelenő nemzetgazdasági szempontok és állami érdekek valamilyen „kivételes állapot termékei", fékezve és torzítva a nemzetközi piacon végbemenő gazdasági folyamatokat.6 Feloldva a neoklasszikus megkötéseket, az oligopóliumok és monopóliumok világát elemezve már nagyon is lényeges a kormányok - mind a fogadó, mind az anyaországok - TNC-kkel kapcsolatos stratégiája. Ebben a világban már mérlegelni kell a különböző befektetési, termelési, forgalmazási területek kormányzati stratégiáit is a vállalati értékesülési folyamatra. Ekkor már lényeges a vállalatvezetői réteg nemzeti hovatartozása is: hazai tőkétől - és tőkéstől - mást és többet remél a kormányzat. A kormányoknak nemcsak a betelepülő TNC-k révén keletkező esetleges gazdasági torzulások miatt kell aggódniuk, hanem a nemzeti döntéshozatali képesség, a nemzeti autonómia meggyengülése miatt is. Különösen igaz ez kis és közepes országokra. Ebben az összefüggésben tárták fel Stephen Hymer, Charles Kindleberger, Raymond Vernon a TNC-kkel kapcsolatos tökéletlen verseny tényét s az ebből fakadó nemzeti és nemzetközi gazdaságpolitikai következményeket. Hármas megközelítés mutatható ki: liberális (Vernon, Kindleberger), neomerkantilista (Servan-Schreiber) és újbaloldali (O. Sunkel, F. H. Cardoso) elméletek. A liberális felfogás szerint a kormány beavatkozása csupán a verseny fokozására és a piaci tökéletlenségek korrekciójára szorítkozhat. A neomerkantilista megközelítésben a kormányoknak illik támogatni hazai vállalataikat a nemzetközi versenyben, törekedve a más nemzetek feletti erőfölény kiharcolására. Az újbaloldali iskola a kormányok feladatát a közvetlen állami szektor kialakításában és fejlesztésében, a tulajdonosi szerkezet osztálymeghatározottságában s az ez ellen folytatandó gazdaságpolitikai gyakorlatban, valamint a beruházások révén keletkező előnyök egyenlőtlen elosztásának fékezésében látta. A neomerkantilista és újbaloldali elméleti hozzájárulás révén világosság vált a TNC- kormány kapcsolatok tartalma: a TNC-kkel kapcsolatos politikai ellenőrzés és politikai 1999. tavasz-nyár 75
